2015. november 29., vasárnap

Úszómester és tanítványai a MÁV uszodában


Gulyás János 1925. június 29-én született Szolnokon. Szülei vasutasok voltak, így a család ingyen belépőjegyet és kabint kapott az 1928-ban megépült MÁV Strandra. Itt kezdett el úszni, majd vízilabdázni, játszott az NB I-ben is. Mégis, sokan nem a sportpályafutásáról ismerik a városban, sőt, túlzás nélkül állítható, hogy szerte a megyében. Számításai szerint legkevesebb 30 ezer gyermeket tanított meg úszni. 1985-ig a MÁV Strandon dolgozott, de nyugdíjba vonulását követően is megmaradt szeretett szakmájánál: a Kanizsa Tivadar Tanuszodában oktatta tovább az úszást. 90. születésnapja alkalmából a család – a 8 unoka és 5 dédunoka – is felköszöntötte, és a társasház lakói sem feledkeztek meg e jeles alkalomról. A mai napig érdekli a sport, az úszás, a vízilabda, mint mondja, örül, hogy ilyen nagyszerű csapatunk van. De azt is nagyon várja már, hogy ismét kinyisson a MÁV Strand, ahol élete nagy részét töltötte.
mozgóképes hír megtekinthető a SzolnokTV honlapján.


Gulyás János úszómester és tanítványai a MÁV uszodában. Az 1970. augusztus 14-én készült fényképeket Pusztai József és családja őrizte meg és bocsátotta rendelkezésünkre.

2015. október 20., kedd

A tárház és a Nagyváros


»A Gabona-tárházak építését az 1933. évi „Széchenyi-hajóút” tanácskozásai eredményezték, hogy vele az uszályokon, hajókon szállított búzát, kukoricát megtisztítsák és vasúti kocsikba rakva, elszállítsák, s ezáltal a tiszai gabonakereskedelmet fellendítsék.
A „Széchenyi-hajóút”-at annak emlékére rendezték, hogy száz éve, 1833-ban kereste fel Széchenyi gőzhajóval először a Tiszát és fordult figyelme a Tisza-völgy rendezése felé. Az árvízmentesítés, Tisza-szabályozás, közlekedésfejlesztés lettek ennek döntő állomásai. A gabonatárházak éppen a „Tiszai-pályaudvar” mellé kerültek, ahová a vasút Pesttől azért is épült, hogy a Tisza vizén érkező gőzhajók és hajók szállítmányai könnyen átrakhatók legyenek
« — írta Kaposvári Gyula Szolnok képekben (Szolnok, 1984.) című könyvében.

Az itt látható fényképeket Farkas Ferenc készítette. A felső — valószínűleg az 1940-es években készült — képen a Tiszaliget felől látjuk a tárházat. Az alsó, 1960 körül készült felvételen a tárház mögött a Nagyváros tekintélyes részének panorámaképe is elénk tárul.

2015. július 30., csütörtök

Somodi István szülőháza

dr. Somodi István felvétele

dr. Somodi István 1989-ben. Hargitai Lajos felvétele

Somodi István dr.
(Szolnok, 1925. aug. 14. –)
»Jogász, agrármérnök. 1943-ban részt vett a szárszói konferencián. 1943 és 1948 között a Györffy Kollégium tagja. 1944 nyarán mint munkaszolgálatos, társaival a Kárpátokban megszervezte a gyergyótölgyesi táborlázadást. 1945-ben miniszteri biztosként irányította a földosztást Szolnok megyében. Hamarosan a Nemzeti Parasztpárt megyei titkárságát is ráruházták. 1946-ban Fejér megyében népi kollégiumokat szervezett. 1947 nyarán a jugoszláviai Petőfi Sándor vasútépítő brigád parancsnoka. 1947–1948-ban a Dózsa György Népi Kollégium igazgatója. A Népi Ifjúsági Szövetség országos vezetője. 1948-ban a Magyar Ifjúság Népi Szövetség keretében működő, az Ifjúsági munkabrigádokat irányító ügyosztály vezetője. Ezzel egyidejűleg Veres Péter titkáraként is dolgozott.
A politikai fordulatot követően, 1948 őszétől Erdei Ferenc államminiszteri, majd miniszteri titkára lett. 1953-tól a Földművelésügyi Minisztérium jogügyi osztályán dolgozott. Részt vett a Petőfi Kör vitáin. 1956 október végén megválasztották a minisztérium forradalmi bizottsága elnökének. November 4-e után nem esküdött fel a Kádár-kormányra, hamarosan elbocsátották és rendőri eljárást indítottak ellene. Közel két esztendeig segédmunkásként dolgozott egy betonelem gyárban. Ezt követően Martonvásáron mezőgazdasági kutatómunkában alkalmazták. Egy évtized múltán kutatói munkakört kapott.
Irodalom: „Történelmi feladatot láttunk el és megbűnhődtünk érte” Beszélgetés dr. Somodi Istvánnal (Új Tükör, 1989. április 2.)«
Benkő Péter:
A magyar népi mozgalom almanachja 1932–1962.
Bp. 1996.

Dr. Somodi István felvétele
Somodi István a szolnoki Nagyvárosban született. Az akkori Katona utca 1926-tól 1950-ig Zrumetzky Viktor (1921-től 1925-ig Szolnok város polgármestere), 1950-től Mikszáth Kálmán nevét viseli. A képeken látható épület címe utoljára – lebontásáig – Mikszáth köz 4. volt.

Google utcakép, 2011 december
A ház helye 2015-ben. Kósa Károly felvétele

2015. március 20., péntek

A Colonel — mint Jézus a kisdedek között

Kádi Péter rajza

Sóskúti Margit (Szolnok, 1892. jan. 11. – Beregszász, 1968. dec. 23.) a szolnoki Nagyváros szülötte. A ma József Attila nevét viselő úton laktak 1919-ben is. (Szülőházának helyét emléktábla jelöli a 27. számú épület falán.) Itt élték át a világháború éveit, a forradalmakat, a román ostromot is. 1919. augusztusában már nagyon rossz volt az élelmiszer-ellátás. A „zagyva koszttól” megbetegedett kétéves fia, Joanovics Constantin Pál, s az orvos az akkor szinte beszerezhetetlen tejet javasolta neki. Ám a szomszédban korábban egy hadseregszállító lakott, aki marhát szállított a katonák számára, s amikor jól ment az üzlet, kivágatta kertjéből a gyümölcsfákat, s tágas istállókat építtetett. Ekkor már a román megszállók fejték ott esténként a legelőről behajtott rekvirált teheneket. A többit már mondja el maga az aggódó anya:
»Udvarunkról a magas tornácra lehetett látni, ott ült esténként a „Colonel” — ahogyan katonái hívták az ezredest. Már harmadik este néztem, hogyan vigyáz a temérdek tejre. Néhány lépés az egész, ide érzik a frissen fejt tej szaga s az én gyerekem éhen pusztulhat. Nem bírtam ki tovább, felkaptam Palkót és mentem vele hozzá, a lábam reszketett, a szívem dobogott mire felértem a lépcsőkön. Az idegen hatalmasság nem értett magyarul. Az udvarról, a tehenek közül felhívott egy erdélyi fiút, ez tolmácsolta a kérésemet. Aztán megenyhült szemmel nézett a gyerekre, mire Palkóm félreérthetetlen mozdulattal repesett felé: „Bácsi”. A kis kölyök barátságát nem lehetett visszautasítani, ölbe kapta és unszolására vitte a tehenek közé, előbb intézkedett, hogy minden este kapjak egy lábos tejet, pénz nélkül. Persze, híre ment a dolognak és másnapra követőim akadtak. Alkonyatkor úgy ült ott a „Colonel”, mint Jézus a kisdedek között. Egy őrmesterrel összeíratta a gyermekeket és fejés után szétosztották a tejet.«

2015. január 20., kedd

Hanzély Pál emléktábla — 1932

Csendőrségi Lapok, 1932. jan. 15. (részlet)

»Impozáns keretek közt leplezték le nemes Hanzély Pál, az életmentő hős főhadnagy emléktábláját
Pénteken délelőtt 11 órakor hatalmas embertömeg igyekezett a Horthy Miklós úti katonai laktanyához. Közéleti előkelőségek, magasrangú katonatisztek, egyszerű munkásemberek gyülekeztek egy hős katona emléktáblájának leleplezéséhez, aki saját életét adta oda, hagy mások életét megmentse. Csendesen szemetelt a téli eső, mintha az ég is siratta volna az önfeláldozó hőst.
Öt esztendővel ezelőtt január 8-án történt a tragikus eset. Nemes Hanzély Pál honvéd főhadnagy saját élete árán mentett meg két korcsolyázót, akik alatt beszakadt a jég a laktanya mögötti kubikgödrökben. Két emberéletet megmentett, rajta már nem tudtak segíteni. Meghalt fiatalon, hősiesen, katonásan. Az egész ország osztatlan részvéte mellett temették el, Ravatalán megkapta a legnagyobb életmentő kitüntetést a kormányzótól a „signum laudist”.
A város utcát nevezett el róla, de mindenki érezte, hogy valami még kijár ennek a nemes vitéznek, egy olyan emlékmű, amely örökké fogja hirdetni a magyar katona bátorságát, a magyar katona hősiességét.
Most, hogy eljutottunk az ötesztendős évfordulóhoz, a város áldozatkész közönségének jóvoltából elkészült az emlékmű, amelyet a gyalogsági laktanya kerítésének falába helyeztek el.
Az egyszerű márványtáblán ez áll:
Két emberéletnek vízbefulladástól való megmentése közben 1927. január 8-án hősi halált halt nemes Hanzély Pál honvéd főhadnagy emlékét hálás kegyelettel őrzi a város közönsége.
Az ünnepélyes leleplezésen megjelent, vitéz Kárpáthy Kamilló tábornok, a magyar hadsereg főparancsnoka, Tinódi Varga Sándor tábornok, a hős főhadnagy nagybátyja. Megjelentek a helybeli zászlóalj tisztjei, katonái, a zokogó édesanya özv. dr. Hanzély Lászlóné, a vigasztalhatatlan testvér Hanzély Jolánka. A polgári hatóságok vezetői is nagyszámban vettek részt. Megjelentek Almásy Sándor főispán, Csuka Iván vm. II. főjegyző, Joodi Miklós p. ü. ig., dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnök, Borsos József ügyészségi elnök, Scheftsik István főszolgabíró, Lengyel Sándor árvasz. ülnök, dr. Jeszenszky József főispáni titkár, dr.
Szabó Ferenc tb. főszolgabíró, Sárközy György v. tanácsnok és a város több közéleti előkelősége.
A „József Nádor” gyalogezred zenekarának Rákóczi nyitányával kezdődött az ünnepség. Utána dr. Rankay József százados tartotta meg költői szépségekben bővelkedő ünnepi beszédet, amely mély nyomokat hagyott mindenki lelkében. Példaképpé állította hős bajtársát, aki saját életét nem féltette, hogy másokat megmentsen a halálos veszedelemből. — Az ő nemes lelke elment közülünk, mondotta a szónok — de kegyeletes emléke örökké élni fog mindnyájunk szívében.
A legénységi dalárda énekszáma következett, majd dr. Sárközy György v. tanácsnok rövid kegyeletes szavak kíséretében átadta az emléktáblát a honvédzászlóaljnak. A Hiszekegy hangjai után Laczhegyi Zoltán őrnagy a 2 honvédgyalogezred I. zászlóalj nevében átvette az emléktáblát. A Hymnus eléneklése után a katonai laktanya tiszti étkezdéjében ebéd volt, a katonai valamint a polgári hatóságok vezetői részére.«
Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1932. jan. 10.

Csendőrségi Lapok, 1932. jan. 15.