 |
| Kádi Péter rajza |
Sóskúti Margit (Szolnok, 1892. jan. 11. – Beregszász, 1968. dec. 23.) a szolnoki Nagyváros szülötte. A ma József Attila nevét viselő úton laktak 1919-ben is. (Szülőházának helyét emléktábla jelöli a 27. számú épület falán.) Itt élték át a világháború éveit, a forradalmakat, a román ostromot is. 1919. augusztusában már nagyon rossz volt az élelmiszer-ellátás. A „zagyva koszttól” megbetegedett kétéves fia, Joanovics Constantin Pál, s az orvos az akkor szinte beszerezhetetlen tejet javasolta neki. Ám a szomszédban korábban egy hadseregszállító lakott, aki marhát szállított a katonák számára, s amikor jól ment az üzlet, kivágatta kertjéből a gyümölcsfákat, s tágas istállókat építtetett. Ekkor már a román megszállók fejték ott esténként a legelőről behajtott rekvirált teheneket. A többit már mondja el maga az aggódó anya:
»Udvarunkról a magas tornácra lehetett látni, ott ült esténként a „Colonel” — ahogyan katonái hívták az ezredest. Már harmadik este
néztem, hogyan vigyáz a temérdek tejre. Néhány lépés az egész, ide érzik
a frissen fejt tej szaga s az én gyerekem éhen pusztulhat. Nem bírtam ki
tovább, felkaptam Palkót és mentem vele hozzá, a lábam reszketett, a
szívem dobogott mire felértem a lépcsőkön. Az idegen hatalmasság nem
értett magyarul. Az udvarról, a tehenek közül felhívott egy erdélyi
fiút, ez tolmácsolta a kérésemet. Aztán megenyhült szemmel nézett a
gyerekre, mire Palkóm félreérthetetlen mozdulattal repesett felé: „Bácsi”. A kis kölyök barátságát nem lehetett visszautasítani, ölbe
kapta és unszolására vitte a tehenek közé, előbb intézkedett, hogy
minden este kapjak egy lábos tejet, pénz nélkül. Persze, híre ment a
dolognak és másnapra követőim akadtak. Alkonyatkor úgy ült ott a „Colonel”, mint Jézus a kisdedek között. Egy őrmesterrel összeíratta a
gyermekeket és fejés után szétosztották a tejet.«
