2012. november 30., péntek

Pettenkofen a Nagyvárosban

»A szabadságharc idejében élt Szolnokon egy bizonyos Sz. István nevezetű polgár. Foglalkozására nézve a bőripari kézműves céh tiszteletreméltó tímár szakosztályához tartozott. Tekintélyes, jómódú, becsületes iparosember volt, aki a városvezetés nehéz munkájában is segédkezett az elöljáróságnak. Ott lakott családjával a Nagyváros egyik szérűskertes házában a Bügén túl. Onnan járogatott ki naponkint a Zagyva-duzzasztóhoz, ahol a nyers bőrt áztatták.« Akkoriban még nem volt a városban laktanya, így az itt állomásozó katonákat részben a családoknál szállásolták el. »Sz. Istvánék újból kaptak katonákat. Gyönyörű háromszobás házukban volt elég hely. Az udvari részen, ahol a nyári konyha is állott, tíz jószágra való istálló is volt, ahova huszárokat szállásoltak el. Fent, a lakás egyik szobájába két osztrák tiszt került. Az egyik civilben valami éhenkórász piktorféle szerzet lehetett, mert üres idejében amelyből a napok óta tartó „szélcsend” miatt most bőven kijutott mindig a festéket pepecselte, kenegette az állványra kifeszített papirosra. Ennek a piktor-szerzetnek a nevét nemcsak akkor, hanem serdülő koromban is sokszor hallottam. Pettenkofen névre hallgatott…«
Magyary Albert iskolaigazgató, lapszerkesztő Barangolás Szolnok múltjában című sorozatának egyik epizódjában meséli el csaknem egy évszázaddal később a fenti, nagyszüleitől hallott történetet. Azért fontos számunkra, mert August Xaver Karl von Pettenkofen (Bécs, 1822. május 10. – Bécs, 1889. március 21.) osztrák festőművészről köztudott, hogy többször járt Szolnokon. Először az 1849. év elején tartózkodott városunkban csataképfestőként. 1851 és 1881 között a szakirodalom szerint tizenegy alkalommal tért vissza (több osztrák művészt is a számukra egzotikus vidékre invitálva). Erről számos alkotása tanúskodik, s arról is vannak ismereteink, hol szállt meg, hol étkezett. Egyik szálláshelyét emléktáblával is megjelölte a Szolnoki Művészeti Egyesület.

Emléktábla az egykori vár területén, a Gutenberg tér 8. számú házán  — Fotó: Kósa Károly, 2009.08.12.

A szabadságharc alatti ittlétéről azonban eddig csak az 1849. január 22-én vívott ütközetet megörökítő litográfiája tanúskodott. Magyary Albert írásából tudtuk meg tehát, hogy a Nagyvárosban (majd a szandai Nagymajorban) kapott szállást a „piktor”, akit ma már a Szolnoki Művésztelep „ősatyjának” tartunk.
A fentiek pedig talán arra a kérdésre is választ adnak, hogy miért ebben a városrészben készültek 1852-ben az első szolnoki fotográfiák egy külföldi utazófotográfus munkájaként.