2017. május 20., szombat

Szolnoki Tejüzem

A Szolnoki Tejüzem 1952-ben, háttérben a Nagyvárossal. Fotó: Kaposvári Gyula.

»Szolnokon 3 reggeli órákban egymásután futnak be a teherautók és lovaskocsik egy új, emeletes épület udvarába. A kocsikon zörgő kannákban a friss tejet hozzák Nagykörűből, Kengyelről, Rákóczifalváról, a tiszaföldvári kísérleti gazdaságból, a besenyszögi és a tiszasülyi állami gazdaságokból.
Egy évvel ezelőtt itt, az üzem helyén még elhagyott, gazos telek volt csupán. A telken csak rozsdás géproncsok, szétszórt tégladarabok hevertek — most pedig hatalmas épület fehér falai emelkednek a magasba, a termekben zúgnak a gépek — dolgozik hazánk egyik legkorszerűbb tejüzeme, ötéves tervünk új alkotása: a Szolnoki Tejüzem. ...
Az új, most létesült nagyszerű üzemet az alkotmány ünnepén avatták fel
— adta hírül a Szabad Nép 1952-ben —, azóta működik a pasztörizáló és a mélyhűtő üzemrész. Az új üzem 4 100 000 forintos beruházással épül. Az elkészült üzemrészekben máris hatalmas mennyiségű tejet, naponta 12 000 litert pasztörizálnak és hűtenek — a megye tejbeadásának 12 százalékát.
Ebben az esztendőben még többszázezer forint értékű új gépeket kap az üzem. A fehérre csempézett vajazóba új köpülő kerül. A pasztörizáló még egy — óránkint 3000 liter tejet feldolgozó — pasztőröző géppel gazdagodik. Megérkeznek az új tejszínérlelő kádak is. A korszerű gépek üzembeállítása után vajat is készít a vállalat. Jövőre az üzem feladata lesz Szolnok megye tejellátásán kívül az is; hogy a főváros „kiegészítő” üzeme legyen: ha Budapesten túl sok a tej, feldolgozza a felesleget, ha kevés, tejet szállít a főváros számára.
A gyárban a környező falvakból, termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból érkezett habzó, friss tej hatalmas — egyenkint 2000 literes — átvételi tartályokba kerül. A tejvizsgálat elvégzése után a tejet a hőcserélőbe továbbítják. Itt azonos hőmérsékletűvé válik a sokféle tej, majd a pasztőrözőgépbe kerül, ahol 85 C fokra hevítve pasztörizálják. Ezután a tejet szivattyú segítségével a hűtőbe nyomják. Itt 3–4 Celsius fokra hűtik le. A tej útja a hatalmas, többezer literes tejtárolókban fejeződik be, innen szállítják el. ...
«

 
»A szolnoki tejüzem a gyermekekért
1952. decemberMagyar Filmhíradó 49. 
 Elhangzó szöveg: Bandi és Jutka reggeliznek. Mindennapi ízletes táplálékuk a tej. Gyermekeink számára óránként 3 ezer liter tejet dolgoz fel ötéves tervünk új létesítménye, a Szolnoki Tejüzem. Gondosan megvizsgálják a tej sav és zsírtartalmát. Felöntés után emberi kéz nem nyúl többé a tejhez. A pasztörizált tej a hűtőre kerül. Tisztára mosott, fertőtlenített kannákba, gombnyomásra működő töltőpisztollyal töltik a tejet. A Kedves utcai tejkonyháról a főváros bölcsődéibe kerül a tej. Szeretik a tejet az apróságok a XIII. kerületi Szegedi úti bölcsődében is. Gyermekeinkről, a jövő reménységeiről gondoskodik így is államunk az ötéves tervben.«

2017. március 5., vasárnap

Focimeccs a pályán kívülről


1948. február 22-én különös futballmeccset rendeztek a szolnoki MÁV-sportpályán. Az NB I-es mérkőzést zárt kapuk mögött játszotta a MÁV a vendég DVSC ellen. Az eseményről tudósított a Képes Sport riportere, Kornis Miklós: »A zárt ajtókon kívül a lelkes szurkolók ... építették az alkalmi le-, illetve belátókat. Volt, aki létrát hozott, akadt, aki a kerítésnek támasztott kerékpárjára mászott fel. Egy városi teherautó is megállt a kerítés mellett és percek alatt megtelt. A pálya másik oldalán az uszoda öltözőinek tetejét foglalták el a szurkolók. És nem hiába vasutas csapat a Szolnok! A vasutas szurkolók a közvetlenül a pálya mellett elhúzódó vasúti sínre irányítanak egy hosszú szerelvényt és ezt is kinevezik nézőtérnek. Még a mozdonyra is jutnak szurkolók. Úgy látszik, nemcsak minket, hanem az eddig nagy közönyt mutató szolnokiakat is izgatta a zárt kapu. Többen vették körül a pályát ez esetben kívülről, mint jó néhány hazai mérkőzésen belül meglátogatták, amikor egy-két forintért kényelmesen nézhették volna a csapatuk mérkőzéseit.«



Szerencsénkre mindezt az Aranka Műterem fotósa is dokumentálta a Képes Sport számára. A lap a havas pályán 2:1-es eredménnyel zárult összecsapás egyik gólját megörökítő felvételét is közreadta.

2016. október 9., vasárnap

Aranylakodalom: a Zsárta házaspár


A Tolnai Világlapja 1932. évi 11. számában, Jászi felvételén Zsárta Istvánt és feleségét, Hetmanek Gizellát, valamint gyermekeiket, unokáikat és dédunokáikat látjuk. Szolnok város „Országgyűlési képviselő választók 1934. évi” jegyzékéből kideríthető, hogy a nagyvárosi Konstantin utca 39. számú házban laktak. Eszerint az 1859-ben, Piskiben született férj MÁV üzemi lakatos volt, aki 1882 őszén köthetett házasságot az 1861. vagy 1962. évi születésű  Hetmanek Gizellával.
A myheritage.hu című weboldalról az is kideríthető, hogy a házaspárnak hat gyermeke született, 1896-ban még Piskiben laktak, s a férj 1938-ban hunyt el.

2016. július 10., vasárnap

Betyárok: Ecseki (Tolvaj) és Mondok (Dade)

A Nagyváros részlete az 1881. évi kataszteri térképen – piros vonal jelzi a mai Széchenyi utcát.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gyűjteményéből.

»A Nagyváros szívében, a Széchenyi-utcában, amit régebben Félcsizma-sornak neveztek, lakott és három évtizeddel ezelőtt még élt két parasztember. Az egyiket Ecsekinek hívták és „Tolvaj” volt a csúfneve, a másiknak Mondok volt a családi neve, de mindenki „Dade” néven ismerte az utcában és környékén. Ecseki és Mondok két szépszál öregember volt, ezüstös, dús hosszú hajjal, mint két megtermett jegenyefa. Hosszú bajuszuk kacskaringóban végződött, szájukban örökkön égő, kis kupakos selmeci pipa, előttük kifogyhatatlan félliteres üveg, örökös jókedv a szemükben: típusai a jóízű, megelégedett, becsületes magyar embernek. Ha ma élnének, első látásra, szó nélkül állítanának ki számukra erkölcsi bizonyítványt, akkor... akkor mindenki tudta róluk, hogy valamikor mindketten betyárok voltak. Vagyonukat lopással szerezték. Nem közönséges kapcabetyárok voltak, nem apagyilkos rablók, sem alávaló tyúktolvajok. Specialisták. Szakmájuk az ökör- és lólopás volt, iparukat nagyban űzték és Szolnok székhellyel országszerte messze földek nagy gazdaságaiban fejtettek ki vagyonelosztó működést.
Vagyonokat lopkodtak össze, de csak a morzsák maradtak meg. A lopott pénz, a kártyán nyert vagyon hamar elúszik. Ők sem voltak kivételek a szabály alól. Könnyen szerzett vagyonukon ők is könnyen túladtak.
Hol? Bizalmas körben, őszinte érdeklődésre sokat beszélt a két öreg a régi jó világról... Szolnok környékén, az országutak kereszteződésénél, árvízjárta helyek mentett részein apró csárdák hívogatták az utast, és biztos pihenőt adtak a munkába menő, vagy onnan visszatérő „üldözött” embereknek is. Itt hangos zeneszó mellett, vicánkoló széplány társaságában hamar gazdát cserélt a „szerzett” ökör és ló ára, ami megmaradt, el lehetett költeni és el is költötték vígan az akkor még kisváros Szolnok kurta korcsmáiban.« 
Forrás: Szolnok. Fejezetek a város múltjából. 
Szerk. Vidor Győző. Szolnok, 1927.

2016. február 20., szombat

Mikszáth (utca mellék)köz


A fenti fénykép — Somodi István felvétele Szűcs Gyuláné (Karmazin Mária) gyűjteményéből — a Mikszáth utca mára teljesen átalakult kis közének régebbi állapotát idézi fel számunkra.

A Mikszáth utca (1926-tól 1950-ig Zrumetzky Viktor utca) köze az 1927. évi és az 1966. évi térképen.

A Mikszáth utca mellékköze a Google mai térképén és utcaképén.