2017. március 5., vasárnap

Focimeccs a pályán kívülről


1948. február 22-én különös futballmeccset rendeztek a szolnoki MÁV-sportpályán. Az NB I-es mérkőzést zárt kapuk mögött játszotta a MÁV a vendég DVSC ellen. Az eseményről tudósított a Képes Sport riportere, Kornis Miklós: »A zárt ajtókon kívül a lelkes szurkolók ... építették az alkalmi le-, illetve belátókat. Volt, aki létrát hozott, akadt, aki a kerítésnek támasztott kerékpárjára mászott fel. Egy városi teherautó is megállt a kerítés mellett és percek alatt megtelt. A pálya másik oldalán az uszoda öltözőinek tetejét foglalták el a szurkolók. És nem hiába vasutas csapat a Szolnok! A vasutas szurkolók a közvetlenül a pálya mellett elhúzódó vasúti sínre irányítanak egy hosszú szerelvényt és ezt is kinevezik nézőtérnek. Még a mozdonyra is jutnak szurkolók. Úgy látszik, nemcsak minket, hanem az eddig nagy közönyt mutató szolnokiakat is izgatta a zárt kapu. Többen vették körül a pályát ez esetben kívülről, mint jó néhány hazai mérkőzésen belül meglátogatták, amikor egy-két forintért kényelmesen nézhették volna a csapatuk mérkőzéseit.«



Szerencsénkre mindezt az Aranka Műterem fotósa is dokumentálta a Képes Sport számára. A lap a havas pályán 2:1-es eredménnyel zárult összecsapás egyik gólját megörökítő felvételét is közreadta.

2016. október 9., vasárnap

Aranylakodalom: a Zsárta házaspár


A Tolnai Világlapja 1932. évi 11. számában, Jászi felvételén Zsárta Istvánt és feleségét, Hetmanek Gizellát, valamint gyermekeiket, unokáikat és dédunokáikat látjuk. Szolnok város „Országgyűlési képviselő választók 1934. évi” jegyzékéből kideríthető, hogy a nagyvárosi Konstantin utca 39. számú házban laktak. Eszerint az 1859-ben, Piskiben született férj MÁV üzemi lakatos volt, aki 1882 őszén köthetett házasságot az 1861. vagy 1962. évi születésű  Hetmanek Gizellával.
A myheritage.hu című weboldalról az is kideríthető, hogy a házaspárnak hat gyermeke született, 1896-ban még Piskiben laktak, s a férj 1938-ban hunyt el.

2016. július 10., vasárnap

Betyárok: Ecseki (Tolvaj) és Mondok (Dade)

A Nagyváros részlete az 1881. évi kataszteri térképen – piros vonal jelzi a mai Széchenyi utcát.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gyűjteményéből.

»A Nagyváros szívében, a Széchenyi-utcában, amit régebben Félcsizma-sornak neveztek, lakott és három évtizeddel ezelőtt még élt két parasztember. Az egyiket Ecsekinek hívták és „Tolvaj” volt a csúfneve, a másiknak Mondok volt a családi neve, de mindenki „Dade” néven ismerte az utcában és környékén. Ecseki és Mondok két szépszál öregember volt, ezüstös, dús hosszú hajjal, mint két megtermett jegenyefa. Hosszú bajuszuk kacskaringóban végződött, szájukban örökkön égő, kis kupakos selmeci pipa, előttük kifogyhatatlan félliteres üveg, örökös jókedv a szemükben: típusai a jóízű, megelégedett, becsületes magyar embernek. Ha ma élnének, első látásra, szó nélkül állítanának ki számukra erkölcsi bizonyítványt, akkor... akkor mindenki tudta róluk, hogy valamikor mindketten betyárok voltak. Vagyonukat lopással szerezték. Nem közönséges kapcabetyárok voltak, nem apagyilkos rablók, sem alávaló tyúktolvajok. Specialisták. Szakmájuk az ökör- és lólopás volt, iparukat nagyban űzték és Szolnok székhellyel országszerte messze földek nagy gazdaságaiban fejtettek ki vagyonelosztó működést.
Vagyonokat lopkodtak össze, de csak a morzsák maradtak meg. A lopott pénz, a kártyán nyert vagyon hamar elúszik. Ők sem voltak kivételek a szabály alól. Könnyen szerzett vagyonukon ők is könnyen túladtak.
Hol? Bizalmas körben, őszinte érdeklődésre sokat beszélt a két öreg a régi jó világról... Szolnok környékén, az országutak kereszteződésénél, árvízjárta helyek mentett részein apró csárdák hívogatták az utast, és biztos pihenőt adtak a munkába menő, vagy onnan visszatérő „üldözött” embereknek is. Itt hangos zeneszó mellett, vicánkoló széplány társaságában hamar gazdát cserélt a „szerzett” ökör és ló ára, ami megmaradt, el lehetett költeni és el is költötték vígan az akkor még kisváros Szolnok kurta korcsmáiban.« 
Forrás: Szolnok. Fejezetek a város múltjából. 
Szerk. Vidor Győző. Szolnok, 1927.

2016. február 20., szombat

Mikszáth (utca mellék)köz


A fenti fénykép — Somodi István felvétele Szűcs Gyuláné (Karmazin Mária) gyűjteményéből — a Mikszáth utca mára teljesen átalakult kis közének régebbi állapotát idézi fel számunkra.

A Mikszáth utca (1926-tól 1950-ig Zrumetzky Viktor utca) köze az 1927. évi és az 1966. évi térképen.

A Mikszáth utca mellékköze a Google mai térképén és utcaképén.

2015. november 29., vasárnap

Úszómester és tanítványai a MÁV uszodában


Gulyás János 1925. június 29-én született Szolnokon. Szülei vasutasok voltak, így a család ingyen belépőjegyet és kabint kapott az 1928-ban megépült MÁV Strandra. Itt kezdett el úszni, majd vízilabdázni, játszott az NB I-ben is. Mégis, sokan nem a sportpályafutásáról ismerik a városban, sőt, túlzás nélkül állítható, hogy szerte a megyében. Számításai szerint legkevesebb 30 ezer gyermeket tanított meg úszni. 1985-ig a MÁV Strandon dolgozott, de nyugdíjba vonulását követően is megmaradt szeretett szakmájánál: a Kanizsa Tivadar Tanuszodában oktatta tovább az úszást. 90. születésnapja alkalmából a család – a 8 unoka és 5 dédunoka – is felköszöntötte, és a társasház lakói sem feledkeztek meg e jeles alkalomról. A mai napig érdekli a sport, az úszás, a vízilabda, mint mondja, örül, hogy ilyen nagyszerű csapatunk van. De azt is nagyon várja már, hogy ismét kinyisson a MÁV Strand, ahol élete nagy részét töltötte.
mozgóképes hír megtekinthető a SzolnokTV honlapján.


Gulyás János úszómester és tanítványai a MÁV uszodában. Az 1970. augusztus 14-én készült fényképeket Pusztai József és családja őrizte meg és bocsátotta rendelkezésünkre.