Jelenlegi ismereteink szerint az első szolnoki fényképet egy utazófotográfus készítette 1852-ben a Nagyvárosban. A képze-letbeli dobogó második fokán egy másik utazófotográfus ugyanitt készült fotója (mindkettő látható e blogban) és az első szolnoki „fényírdász” 1854-re datált felvétele áll „holtversenyben”.
Chryastel Ignatz pékmesterből lett hivatásos fotográfussá, s valószínűleg 1854-ben nyitott műtermet Szolnok főtere közelében. Ugyanebben az évben készíthette a fenti fényképet, melyet – miként az előző kettőt – Berta Ferenc fotótörténész tett közzé A fényképészipar 150 éve Szolnokon (Szolnok, 2002.) című könyvében. A műtermi felvétel Kántor Ferencet ábrázolja családjával együtt. Ez a Kántor Ferenc pedig minden valószínűség szerint azonos azzal a „földésszel”, aki 1848-ban, 35 éves korában nemzetőrnek jelentkezett, s a „Nagy tized”, azaz a Nagyváros 313. száma alatt lakott.
(Hogy miért e városrész lakóit választhatták első „modellül”, arról egy következő bejegyzésben fogok szólni.)
