Iringálás

Meggyes László Vendel rajza

"... Valahol a Bercsényi utcában jártam a napokban, s ahogyan az évek gondjaitól lekónyadt fejjel bandukolok, egyszerre csak egy csoport rongyos, apró utcagyerekre lettem figyelmes. Hangosak voltak, nevetgéltek, sikongattak. Valami nagyszerű élvezetben volt részük. Közelebb mentem, s azonnal megértettem boldogságukat.
Iringáltak!
Jó hosszú, tükörfényes volt az iringa. Akárcsak valamikor a Tóth tímárék háza előtt, az árokban.
Nagy futamot vettek a lurkók, s egyenként, egymásután röpültek végig a pályán.
Néztem őket, s amikor az utolsó gyerek is nekilendült, nem tudtam megállni, beállottam a sorba, s mögöttem hagyva idestova négy évtized minden gondját-terhét, nekiiramodtam az iringának. A gyerekek tiszteletteljes némasággal álltak félre utamból, s különös csodálkozással néztek fel reám.
Persze, ők nem vették észre, ami velem történt, hogy amíg végigsiklottam a jégen, visszaperegtek az évek, család, forradalom, háború, diploma, matúra, irodalmi törekvések... mind, mind eltűntek, s hogy csak egy rövidnadrágos, térdben lyukas hosszúharisnyás, vézna, szeplős gyerek iringál rézorrú, ványadt kis cipőben..."

Kertész Mihály: Iringáltam... (Szolnoki Újság, 1933. dec. 24.)

Az írás olvasható Kertész Mihály Így éltünk mi... című, tárcáiból válogatott kötetében (Szolnok, 2004) is. Meggyes László Vendel illusztrációja ebbe a könyvbe készült.

Egy sarok története (3/2)

1951-ben alakult meg Hunyadi utcai székhellyel a Szolnoki Autójavító Vállalat. Ebből és két másik cégből hozták létre 1953-ban a Szolnoki Vasipari Vállalatot. 1962-ben készült el a képeken látható székház. (Feltűnő a hasonlóság a Szigligeti Színház szintén ebben a időben átalakított  épületének homlokzatával.)
1964-től – több hasonló profilú megyebeli céggel történt összevonás eredményeként – a Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalata néven folytatta tevékenységét.

Az adatok és a képek forrása:
A 900 éves Szolnok ipara. Szolnok, 1973.
Húsz esztendős a Szolnok Megyei Vasipari Vállalat. Szerk. Sóskúti Júlia. Szolnok, 1971.

Kártyanaptár, 1977. Forrás: www.kartyanaptarak.hu

100 éves hír — a Nagyvárosi Ifjúsági Kör megalakulása

IFJUSÁGI KÖR SZOLNOKON

Úgy kultur, mint más figyelembe veendő szempontokból nagyfontosságú kör alakult Szolnokon „Nagyvárosi Ifjusági Kör” címmel. A cél az ifjuság, a parasztifjuság (mert ezek a tagjai) művelése, az örökös és közbiztonság szempontjából veszélyes korcsmázásról való leszoktatása, az írás-olvasás tanítása. A kör tagjainak száma 90. Céljainak elérésére öt napi- és 5 hetilapot járat, hetenkint ismeretterjesztő felolvasásokat rendez. F. hó 19-én rendezi első műkedvelői előadását Víg József Hunyadi utcai vendéglőjében.

(Jász-Nagykun-Szolnok-megyei Lapok, 1911. nov. 19.)

Fotó: Kósa Károly, 2011.07.27.

Víg József Hunyadi úti vendéglője – lényegesen kevesebb közéleti szerepet betöltve – ma is létezik Rex Büfé néven. A "Nallábú Víg" kocsmájáról többször írok majd ebben a blogban.

Egy sarok története (3/1)

A Hunyadi- és Bercsényi utca sarok (valószínűleg) 1936-ban.

A szolnoki Kereskedelmi Iskola (a mai Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Idegenforgalmi Két Tanítási Nyelvű Tagintézmény előde) 1911-ben alakult meg. Később kapták meg "a Hunyady- és Bercsényi-utcára nyíló hatalmas épülettömböt 900 ‪ négyszögöles lombos udvarral, amelyben az iskola összes helyiségei ideiglenesen megfelelő hajlékot találhatnak". Az 1913-14-es tanévet már már ebben a "lakásokból összeszerelt ideiglenes épületben" kezdték egy alapos felújítás és átalakítás után. 1919-ben a tetőzetet gránát-találat érte, belül az elszállásolt vörös- és román katonák (illetve lovaik) rongálták, s elpusztultak az árnyat adó fák. Ennek ellenére itt folyt a tanítás 1944-ig, amikor a szőnyegbombázás következtében "a régi rozzant iskolaépület végleg romba dőlt".

A tanári kar 1936-ban az iskola épülete előtt.

Forrás:
A Szolnok Városi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola XXV. jubiláris értesítője az 1935-36. iskolai évről. Szolnok, 1936.
Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum 1911-2011. Szolnok, 2011.

Az egykori Czakókert a levegőből

Tóth Géza 2008-ban készült felvételei. Forrás: http://www.tothgeza.hu/

Nagyvárosi panoráma - 2011

Fotó: Kósa Károly, 2011.09.13.

A „Nagyváros” látványa a Szolnoki Főiskola ÁÉV Diákotthon tízemeletes épületének tetejéről. Előtérben a „Reinheimer-ház”.

Egy picinyke épület múltja és jelene

Fotó: Kósa Károly, 2007.11.29.

Áll egy garázsnyi házikó Szolnok "Nagyvárosának" Rákócziról nevezett útján, a szintén vezérlő fejedelmünk nevét viselő iskola közelében. Trafik volt itt egykoron. Az általános iskola utolsó éveit végző (egyébként a város távolabbi részén lakó) "blogger" itt vásárolta az 1960-as évek végén élete első cigarettáit: a kék és a piros Darut. A trafik évtizedekkel ezelőtt megszűnt, majd állatbarátok jártak ide kedvenceik eledeléért. Aztán ők is hiába jöttek. Már csak a tábla látható, s az épület bizonyára azt várja, mikor épül a helyén egy új társasház, melynek lakói mit sem tudnak majd a kék meg a piros Daru cigarettáról.

Kártyanaptár. Forrás: retronom.hu

A "Reinheimer-ház"

A ház 2008. október 7-én. Fotó: Kósa Károly

"A régi Reinheimer ház ma is áll a Gábor Áron tér és a Mártírok útja sarkán. Elsárgult, kockás papíron az alaprajza is megmaradt, gondosan bejelölve rajta minden: nagykapu, veranda, szobák, konyha, mosókonyha, istálló, kocsiszín, konyhakertészet, még a galambdúc is. Valamikor 1907 után adhatták el, amikor szülei halála után a birtokon tovább gazdálkodó elsőszülött fiú, ifjabb Reinheimer Károly is elhunyt." — írta Rékasy Ildikó, a család leszármazottja az Eső, 2008. nyári számában.

A ház (és környezete) 2011. április 18-án. Fotó: Kósa Károly

Háztulajdonosok 1932-ben

Szolnok város háztulajdonosai

VI. kerület (Nagyváros — Czakókert)

Forrás:
Szolnok város és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címtára. Szerk. Vajda Gyula. Szolnok, 1932-1934.

A VI. kerület háztulajdonosainak utcánkénti névsora házszámmal: külön oldalon!

1848-as nemzetőrök a szolnoki Nagy tizedből

A Heves Megyei Levéltár 1999-ben az 1848-as nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok Vármegyében című kiadványában közreadta a szolnoki nemzetőrök névsorát is. Ez alapján a (szinte) biztosan a Nagyvárosból - az akkori elnevezés szerint Nagy tizedből - jelentkezők névsorát ide iktatom. A városrész régi lakosai biztosan megtalálják elődeik nevét.

A névsort lásd: külön oldalon! 

A szolnoki csata emlékműve a Szabadság téren

"Öt Házak" a Nagyvárosban

Az 1920-as években lakóházakat építtetett tisztviselőinek a MÁV. Az épületeket Nagy Sándor építőmester és építési vállalkozó (a mai "Jászkürt Üzletház" építője és egykori tulajdonosa) készítette el. Négyet számoltam meg belőlük a Mártírok útja Meder utca és Széchenyi utca közötti szakaszán, s egyet a Széchenyi utcában.

A magyar építőművészet és építőipar 50 éve (Szerk.: Lakatos Mihály, Mészáros L. Edgár. Budapest, 1930.) című könyvben lévő fotón hármat láthatunk közülük, s az építész arcképét.

Az alábbi képeket a mai napon készítettem:

Széchenyi utca

Mártírok útja

Mártírok útja

Az első Szolnokon készült fotográfiák

Berta Ferenc fotótörténész A fényképészipar 150 éve Szolnokon (Szolnok, 2002.) című könyvében tette közzé a jelenlegi ismereteink szerint első Szolnokon készült fotográfiát. Ezt a Théodore Valério (1819-1879) festő és grafikus kíséretében városunkba látogató Becker Z. Soinló készítette 1852-ben:

Az lotaringiai utazófotográfus Kálmán Mihályt és feleségét, Bihari Rozáliát örökítette meg saját házuk előtt, mely - Kaposvári Gyula közlése szerint - a mai Rákóczi út környékén lévő, később tűzeset miatt megsemmisült kistelepen állt.

1854 környékén újabb felvétel készült a házaspárról. Ez a szintén lotaringiai illetőségű Franz X. Secker munkája:

Nagyvárosi panoráma - 1995

A "Nagyváros" 1995-ben az ÁÉV Diákotthon tízemeletes épületének tetejéről. Fotó: KK

A Czakókert

Czakó Kert: A jelenlegi József Attila út, Bajcsy-Zsilinszky út és a Szolnok-budapesti vasútvonal által határolt rész neve az 1900-as évek elején. Az elnevezés a terület egykori birtokosának családnevéből származik, de ezt a névalakot már csak a legidősebb itt élő lakosok ismerik. A Czakó kertet az 1920-as években építették be.

Cseh Géza: Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár. Szolnok, 1993. 

Nagyváros a kisvárosban

"Nem Pestről van itt szó, illetve pestiekről, szegediekről vagy debreceniekről, akik joggal mondhatják magukat magyar „nagyvárosiak”-nak, ha éppen manapság ilyesfajta címekre jönne gusztusuk. A „Nagyváros” Szolnok egyik nagy kerülete, amely a Konstantin utcánál kezdődik és a „Kaszárnya körút”-nál (ahogy régen nevezték) ér véget, északi határa a Baross-utca, déli pedig a Tomori út, amely a barátok kertje és Sóház között születik, és elhaladva a hajóállomás, a Klein-korcsma, a Félcsizmasor, a gyufagyár és a Konzum-ház előtt, a temetői átjárónál végződik, a „Gödrök” mellett.

Manapság persze már idejét múlta a „Nagyváros” elnevezés, — ma már VI. kerület az úri titulusa — az utcákat is másképpen hívják. Sóház sincsen, a barátok „kertje” is sivár tér lett, a Klein-korcsma helyén trafik van, a gyufagyárra is kevesen gondolnak, de a „nagyvárosiak” külön kasztot alkotnak ma is, a megnőtt Szolnok keveredett emberrengetegében, és ha a régiek valahol összetalálkoznak, a mai történetek helyett szívesebben elidőznek a régmúlt históriákon és azok feledhetetlen hősein."

Szabó Barna jellemzi így Ismeretlen Szolnok (Szolnok, 1941.) című könyvében azt a kerületet, melynek talán ő volt a leghíresebb lakója.

A Nagyváros és a Czakókert (Szolnok város térképe. 1927. Részlet.)