A MÁV-uszoda

»A szolnoki MÁV sportegyesület tagjai az úszósport fellendítése és a népegészségügyi szempontból létesített nyitott uszoda építkezésénél fejtettek ki első ízben rendkívüli tevékenységet. A gyönyörű és a kor követelményeinek megfelelő nyitott uszoda építésénél, kabinok, öltözőhelyiségek készítésénél, a klub tagjai, akik javarészt műhelyi munkások, munkaszünetes napokon 3 éven keresztül, cca 3000 óra díjmentes munkateljesítményt végeztek.

A folyó évben pedig, hogy az uszoda vizét (Tisza-víz) megjavíthassák, külön artézi kút fúrását határozták és valósították meg. E költséges munka fedezetéhez szükséges anyagi eszközöket az egyesület tagjai szintén saját anyagi erőikből teremtették elő. Az artézi kút fúrásához a tagok által önkéntesen megajánlott összeg 6.000 pengőt tett ki.

Ezzel az újabb anyagi áldozattal a derék szolnokiak elérték azt, hogy uszodájuk, az alföldi metropolisban nem csak a vasutasok, hanem Szolnok város büszkesége lett.«

A kép és a szöveg forrása: Magyar Vasút és Közlekedés, 1935.

Úszómester és tanítványai a MÁV uszodában

„Gulyás János 1925. június 29-én született Szolnokon. Szülei vasutasok voltak, így a család ingyen belépőjegyet és kabint kapott az 1928-ban megépült MÁV Strandra. Itt kezdett el úszni, majd vízilabdázni, játszott az NB I-ben is. Mégis, sokan nem a sportpályafutásáról ismerik a városban, sőt, túlzás nélkül állítható, hogy szerte a megyében. Számításai szerint legkevesebb 30 ezer gyermeket tanított meg úszni. 1985-ig a MÁV Strandon dolgozott, de nyugdíjba vonulását követően is megmaradt szeretett szakmájánál: a Kanizsa Tivadar Tanuszodában oktatta tovább az úszást. 90. születésnapja alkalmából a család – a 8 unoka és 5 dédunoka – is felköszöntötte, és a társasház lakói sem feledkeztek meg e jeles alkalomról. A mai napig érdekli a sport, az úszás, a vízilabda, mint mondja, örül, hogy ilyen nagyszerű csapatunk van. De azt is nagyon várja már, hogy ismét kinyisson a MÁV Strand, ahol élete nagy részét töltötte.”

A 90 esztendős Gulyás János köszöntése című 

mozgóképes hír megtekinthető a SzolnokTV honlapján.

Gulyás János úszómester és tanítványai a MÁV uszodában. Az 1970. augusztus 14-én készült fényképeket Pusztai József és családja őrizte meg és bocsátotta rendelkezésünkre.

Úszóverseny a MÁV uszodában — 1943

Ifj. vitéz Horthy Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter megnyitja a „Búvár Kund” jelvényszerző úszóversenyt

Elhangzó szöveg: 

A szolnoki „Búvár Kund” jelvényszerző versenyeket a Magyar Úszó Szövetség elnöke, ifjabb vitéz nagybányai Horthy Miklós, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ünnepi beszéde nyitotta meg. „Magyar Ifjúság, lányok és fiúk! A Búvár Kund úszóversenyekkel ősi eszményképet kívánunk szolgálni és feleleveníteni. Célunk még az is, hogy a testileg erős, szellemileg felkészült és a világ legkiválóbb népeinek fiaival is teljesen egyenrangú magyar ifjúságot neveljünk. Ti pedig derék magyar lányok és fiúk menjetek mindnyájan egy irányba: a józan magyar erő és szellemiség irányvonalán! E hazát becsülettel meg kell védenünk és szebbé, boldogabbá és termékenyebbé téve kell majd hátrahagyni az utánunk jövő nemzedékeknek.”

1943. szeptember
Magyar Világhíradó 1021.

A MÁV uszoda építése

Pilczer Sándor
Hogy is kezdődött?

»1922 nyarán kicsiny, de merész társaság indult el Szolnokról a legsötétebb Jászapátiba: a Szolnoki MÁV akkor alakult, első úszóstafétája! Három öreg harcos: dr. Solti Elemér a sprintner, Kormos Jenő a hátúszó, s e sorok írója a mellúszó! Itthon a Tiszában szenzációs időket úsztunk. A békalencsés, sűrű és nehéz vizű apáti versenymedencében aztán kiderült, hogy dr. Solti sprinternek is olyan higgadt és megfontolt, mint fiskálisnak. Kormos barátunk is különb legénynek bizonyult a talpán, mint a hátán s az én híres mellem is olyan pici lett, mint egy vizes zsemlye!
Rettenetesen leégtünk! A többi versenyző már a versenyt követő táncmulatságon táncolt, mikor bennünket szócsövön keresztül tapintatosan figyelmeztettek, hogy: „hét óra után a fürdőzés tilos!”
Akkor határoztam el, hogy, ha törik, ha szakad, Szolnokon állóvizű versenymedencének kell lenni!
Pár küzdelmes, gyönyörű év következett. A Holt-Tisza-ágban rendeztük a versenyeket, szegény Komjádi Béla jött le évről évre, vele kötöztem a nehezen odacipelt tutajokat, amelyek a rögtönzött medencét határolták, és a szolnoki úszók eredményei évről évre javultak, s úszókörökben lassan tényezők lettünk.
Közben cikkeztem is pár évig, s mint az Úszószövetség tanácstagja kiharcoltam azt is, hogy egy komoly és nagy értekezlet foglalkozzék az uszoda problémájával. A vármegyeházán, az akkori főispán úr elnöklete alatt tartott értekezleten felszólalt dr. Kéler Tibor az Úszószövetség akkori vidéki elnöke, s Béldy Alajos vezérkari ezredes, mindketten ragyogó szónokok, s meg is győzték a jelenlevőket, hogy az úszósporthoz állóvíz és szabályos versenymedence kell.
Ugyanezen az értekezleten állapították meg a szakemberek, hogy a versenymedencéhez s az állóvízhez bőven folyó pénz kell. Mintegy 50 000 pengő. Ez a sötét szám elhomályosított minden ragyogó szónoklatot. A főispán úr kijelentette, hogy a megyének ily célra nincsen pénze. A városi kiküldött bejelentette, hogy a városnak egyáltalában nincsen pénze. A Testnevelési Tanács delegáltja aktákkal igazolta, hogy az évi összes felesleges pénzüket Szolnokba ölték: építettek egy gyönyörű klubházat a Tisza Evezős Egyletnek. A következő húsz esztendőben Szolnok ne számítson pénzre!
Hát mi azért is számítottunk! Még aznap este összeültünk hárman egy külön értekezletre. Farkas István főmérnök, a MÁV S. E. lelke, Bosnyák István főtitkár, s szerénységem. Sötét tervet eszeltünk ki, a terv érett gyümölcse a mai ragyogó uszoda.
Farkas és Bosnyák a következő hajnalon kimérték a MÁV telepén a mostani uszoda helyét, s néhány emberrel kiemeltették egy ásónyom mélységben a földet. Egy 50x20 méteres sekély gödör támadt az ásás nyomán. Ezt a gödröt lefényképeztettük. Az eredeti fényképen alig látszott, hogy ástak azon a szent helyen.
Egy merész retus után azonban a kép oly távlatot és mélységet kapott, hogy a budapesti Császár-fürdő hitvány köpőcsésze volt mellette.
Ezzel a retusált képpel felutaztam az Úszószövetség legközelebbi tanácsülésére, s elsírtam, hogy keserves munkásfillérekből összeszedtünk 5000 pengőt, s a kubikos munkákat már elvégeztük, de jön az ősz s a tél, s ha nem tudjuk kellő időben a beton-munkálatokat elvégezni, a gyönyörűen kidolgozott medence-falak összeomlanak, s kárba veszett a pénzünk s a munkánk. A fényképet kézről-kézre adtam, s a Szövetség tanácsa mint egy ember állott mellém: a kész medencét ki kell betonozni. Nem is kértem sokat, „csak” 15 000 pengőt. Gondoltam, abból lehet engedni!
Egy hét múlva sürgősen hívattak Pestre. Rendkívüli tanácsülés volt kitűzve, a szolnoki uszoda ügyében. A szövetség kitűnő elnöke referált, hogy eljárt a kultuszminiszter úrnál, s határozott ígéretet kapott, hogy az eddigi nagy munkát és befektetést nem hagyja a miniszter úr veszendőbe menni. Választ kért tőlem, hogy 8000 pengő elegendő-e a betonozáshoz. Éreztem, hogy egyenesben vagyunk! A szolnoki fiúk mégis verseny-medencében fognak úszni!
Még egy nehéz formalitás következett. A Testnevelési Tanács leküldötte Hajós Alfrédot, ellenőrizni a betonozás előtt álló ,,kész” medencét. Hát „valami” még hiányzott, de a MÁV lelkes vezetői becsületszavukat adták, hogy mire a pénz megjön, tényleg ki lesz teljesen ásva a terv szerinti medence.
Hajós Alfréd, a nagyszerű mérnök és még nagyszerűbb sportember jelentette is, hogy „minden rendben” de azt is bejelentette, hogy legalább 12 000 pengő kell a betonozáshoz. Végül kaptunk 10 000 pengőt!
Az uszodát 1929. júniusában avattuk. Soha olyan előkelő úszótársaság nem lesz Szolnokon, mint akkor volt. Itt volt a Szövetség teljes vezetősége, s a világhírű magyar vízipóló-csapat minden tagja, akik bemutató mérkőzést játszottak. Két hónappal később ebben a medencében rendezte a Szövetség a X-ik magyar úszókongresszust. Azóta a MÁV sportszerető vezetősége minden évben csinosította, javította az uszodát.
Hát így jutott el ez az azóta is egyre épülő és szépülő versenyuszoda „idáig”!«

Szolnoki Tükör, I/2. 1933.