Sóskúti Margit 1892. január 12-én született a mai József Attila úti (1894-től Laktanya körút, 1926-tól Horthy Miklós út, 1945-től viseli a költő nevét) hétemeletes házak helyén. 1919 őszéig élt itt, s Beregszászon hunyt el 1968. december 23-án. A kárpátalji városban kezdte írni az „Emlékiratok”-at, melyben a szolnoki évtizedekről is szól:
„Alig voltam 5 éves, mikor árván maradtunk. Két fiú, 7 és 9 évesek, meg én a legkisebb, szegény nagyanyánk nyakába szakadtunk. Szerencsére maradt reánk két kis rozoga ház és vagy egy holdnyi gyümölcsös kert. Az árvaságot akkor még nem igen éreztük, mert nagymama gondunkat viselte. Szolnokon laktunk, abban a szép nagy paraszt városban, mert nekem nagyon szép még most is Szolnok. Abban az időben – 32 éve már – a laktanya körúton, ahol mi is laktunk, mind nagy portás, nagy kertes házak voltak. Az uccának csak az egyik oldala volt kövezve, ahol a tisztek jártak, itt a mi oldalunkon végig palló volt letéve. Ősszel és tavasszal, ha nagy volt a sár – az pedig bizony volt elég – két szembe jövő közül a gyengébb a pocsolyába került. Mi gyerekek nem is igen bántuk, mert jó volt a ragadós sárban tapicskolni. Nem is láttam azóta olyan finom ragadós sarat, mint az otthonit. Sok mindent lehetett belőle formálni...”
 | ||
| Sóskúti Margit 1902-ben nagymamájával és fivéreivel Fénykép unokái (Joanovics Rita és Péter) gyűjteményéből |
Sóskúti Margit írásainak híre Németh Lászlóhoz is eljutott, s az író szorgalmazta azok kiadását. Erre azonban sajnos nem került sor, s ma is kéziratban hevernek. A Verseghy Kör próbálja Sóskúti Margit emlékét fenntartani. Ennek egyik jeleként táblát állított szülőháza helyén.
 |
| Sóskóti Margit-emléktábla a József Attila úton (a helyes halálozási év: 1968) – Fotó: Kósa Károly |
Sóskúti Margit életrajza: Nevezetes szolnokiak: Sóskúti Margit, a szolnoki születésű emlékiratíró
Beregszászi síremléke: Jász-Nagykun-Szolnok megyei panteon: Sóskúti Margit
Részletek az „Emlékiratok”-ból Újházi Ede és a kis Hamupipőke, valamint — a szülőházban játszódó — Az új lakó címmel.
