A "Reinheimer-ház" (2)

Reinheimer Károly és felesége Hoppe Auguszta
Fotó: Szigeti Henrik - Szolnok (1892 és 1895 között)

Karl Gottlieb Isidor Reinheimer, azaz Reinheimer Károly (Wittenberg, 1830 – Szolnok, 1895) „a Magyarországon első gőzmotor hajtású fűrészgép-sorozatot felszerelni jött társaival Szolnokra. A szolnoki fűrésztelep gépesítéséhez az 1850-es évek elején Németországból hozattak felszerelést és szakembereket. Mivel az ipartelep dolgozói nemigen értettek még a gőzmotor kezeléséhez, minden komolyabb üzemzavarnál a németek segítségét kérték. Dédapám többször is jött; a húszéves ifjú embert megkedvelték, és végleg itt marasztalták: legyen a gőzfűrész gépésztechnikusa” – írta Rékasy Ildikó az Eső 2008. nyári számában. 

A Reinheimer-ház alaprajza

Valószínűleg a Hoppe Augusztával 1857-ben kötött házassága után építtették a Gábor Áron tér és a Mártírok útja sarkán ma is álló  házat, melyet elsőszülött fiuk, Reinheimer Károly (Szolnok 1858 – Szolnok 1907) haláláig birtokolt a család.

Ifjabb Reinheimer Károly és felesége Timon Irén
Fotó: Mayer György és Társa - Bp. (1880-as évek vége)

A képek és az adatok rendelkezésre bocsátásáért 
Rékasy Ildikót illeti a köszönet.
A ház mai állapotát lásd régebbi bejegyzéseinkben!

Olimpiai pontszerző a Nagyvárosból

Osztályképen, 2002-ben

Karakas Hedvig 1990. február 21-én született Szolnokon. A Nagyváros lakójaként a városrész II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskolájában végezte alapfokú tanulmányait.

2000-ben kezdte sportpályafutását a szolnoki Wadokai Judo klubban. Számos hazai és nemzetközi siker után a mai napon, 2012. július 30-án érkezett (eddigi) pályája csúcsára: 5., azaz pontszerző helyen végzett a londoni olimpia cselgáncstornáján, az 57 kg-os súlycsoportban.

Osztálykép 1999-ben

Osztálykép, 2001

Osztálykép, 2002

A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 8. B. osztálya 2003-ban

Ismeretlen fotós(ok) fényképei Kósa Gyöngyvér osztálytárs gyűjteményéből.

Egy sarok története (3/1b)

A képeken a Hunyadi út és a Bercsényi utca sarkán állt, 1913-tól 1944-ig a Kereskedelmi Iskolának otthont adó épület látható. A felső kép – egy 1944-ben feladott képeslap részlete – az utca felőli látványt mutatja. Az alsó kép az épület udvar felőli oldalának 1921. évi állapotát rögzítette, előtte a tanintézet végzős osztályának tanulóival és osztályfőnökükkel. 

Pintér Irén gyűjteményéből. 
(A felső sor jobb szélén áll édesapja, Pintér István.)

Nagyvárosi óvodások – 1930-31

A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola mai formáját 1910-ben elnyert épületének emeleti termében működő óvoda neveltjei óvónénijükkel az 1930-31-es tanévben. Pintér Irén – alulról a második sor bal szélétől a harmadik, nagy sötét masnival – vasdiplomás tanítónő gyűjteményéből.

A Büge

»... rádöbbenek, hogy a most „Meder” névvel cifrálkodó utca nem más, mint a gyerekkorombeli Büge utca!
Mint a rohanó, gátszakító ár, lepnek meg a Büge utcához fűződő emlékek.
Akkor még a Büge utcának, akármilyen furcsán hangzik is, nem volt közepe. A mai hepehupás szekérút helyén a Büge folydogált. Eredeti szolnoki patak volt ez. Szolnokon eredt, s itt is ömlött a Tiszába. Persze, az „eredés”-t nem úgy kell érteni, hogy valami hegyoldalból kibuggyanó forrás indította volna el a Bügét, hanem a környékbeli árkokban, gödrökben, lapos területeken meggyülemlett eső- és szennyvizeket vezette le a Büge, amely maga sem volt más, mint egy szélesebb és mélyebb árok, de nyári hirtelen záporkor meg tavaszi olvadáskor úgy megdagadt, és olyan komolyan hömpölygött, hogy még a Zagyvával is felvette a versenyt. Ennek az ároknak a két szélén sorakoztak a Büge utcai nádfedeles apróházak, holmi velencei hangulatot adván e városrésznek, csak éppen gondolák nem voltak rajta, hanem a szemközti oldalakhoz az itt-ott átvetett padlóhidakon történt a közlekedés. A régi Vasút utcánál pedig egész komoly híd vezetett át a Bügén.

Lenhardt Sámuel metszete az 1820-as évekből (részlet). Középen a Bügén átívelő hidat látjuk.

A Büge egyik elsőrendű játszóhelyünk volt gyerekkorunkban. Különb, mint a vásártér, vagy a Móric-liget, vagy a disznópiac. Télen a Bügére jártunk korcsolyázni, nyáron pedig regatta-szenvedélyünket elégítettük ki a Bügén...«

Részlet Kertész Mihály (Szolnok, 1888.–Bp. 1945.) Meder utca című tárcájából. Az először a Szolnoki Újság által 1934-ben közölt írás olvasható a szerző Így éltünk mi... című kötetében is (Szolnok, 2004.)