Pettenkofen a Nagyvárosban

»A szabadságharc idejében élt Szolnokon egy bizonyos Sz. István nevezetű polgár. Foglalkozására nézve a bőripari kézműves céh tiszteletreméltó tímár szakosztályához tartozott. Tekintélyes, jómódú, becsületes iparosember volt, aki a városvezetés nehéz munkájában is segédkezett az elöljáróságnak. Ott lakott családjával a Nagyváros egyik szérűskertes házában a Bügén túl. Onnan járogatott ki naponkint a Zagyva-duzzasztóhoz, ahol a nyers bőrt áztatták.« Akkoriban még nem volt a városban laktanya, így az itt állomásozó katonákat részben a családoknál szállásolták el. »Sz. Istvánék újból kaptak katonákat. Gyönyörű háromszobás házukban volt elég hely. Az udvari részen, ahol a nyári konyha is állott, tíz jószágra való istálló is volt, ahova huszárokat szállásoltak el. Fent, a lakás egyik szobájába két osztrák tiszt került. Az egyik civilben valami éhenkórász piktorféle szerzet lehetett, mert üres idejében – amelyből a napok óta tartó „szélcsend” miatt most bőven kijutott – mindig a festéket pepecselte, kenegette az állványra kifeszített papirosra. Ennek a piktor-szerzetnek a nevét nemcsak akkor, hanem serdülő koromban is sokszor hallottam. Pettenkofen névre hallgatott…«
Magyary Albert iskolaigazgató, lapszerkesztő Barangolás Szolnok múltjában című sorozatának egyik epizódjában meséli el csaknem egy évszázaddal később a fenti, nagyszüleitől hallott történetet. Azért fontos számunkra, mert August Xaver Karl von Pettenkofen (Bécs, 1822. május 10. – Bécs, 1889. március 21.) osztrák festőművészről köztudott, hogy többször járt Szolnokon. Először az 1849. év elején tartózkodott városunkban csataképfestőként. 1851 és 1881 között a szakirodalom szerint tizenegy alkalommal tért vissza (több osztrák művészt is a számukra egzotikus vidékre invitálva). Erről számos alkotása tanúskodik, s arról is vannak ismereteink, hol szállt meg, hol étkezett. Egyik szálláshelyét emléktáblával is megjelölte a Szolnoki Művészeti Egyesület.

Emléktábla az egykori vár területén, a Gutenberg tér 8. számú házán  — Fotó: Kósa Károly, 2009.08.12.

A szabadságharc alatti ittlétéről azonban eddig csak az 1849. január 22-én vívott ütközetet megörökítő litográfiája tanúskodott. Magyary Albert írásából tudtuk meg tehát, hogy a Nagyvárosban (majd a szandai Nagymajorban) kapott szállást a „piktor”, akit ma már a Szolnoki Művésztelep „ősatyjának” tartunk.
A fentiek pedig talán arra a kérdésre is választ adnak, hogy miért ebben a városrészben készültek 1852-ben az első szolnoki fotográfiák egy külföldi utazófotográfus munkájaként.

Az első Szolnokon készült fotográfiák (2)

Jelenlegi ismereteink szerint az első szolnoki fényképet egy utazófotográfus készítette 1852-ben a Nagyvárosban. A képze-letbeli dobogó második fokán egy másik utazófotográfus ugyanitt készült fotója (mindkettő látható e blogban) és az első szolnoki „fényírdász” 1854-re datált felvétele áll „holtversenyben”.

Chryastel Ignatz pékmesterből lett hivatásos fotográfussá, s valószínűleg 1854-ben nyitott műtermet Szolnok főtere közelében. Ugyanebben az évben készíthette a fenti fényképet, melyet – miként az előző kettőt – Berta Ferenc fotótörténész tett közzé A fényképészipar 150 éve Szolnokon (Szolnok, 2002.) című könyvében. A műtermi felvétel Kántor Ferencet ábrázolja családjával együtt. Ez a Kántor Ferenc pedig minden valószínűség szerint azonos azzal a „földésszel”, aki 1848-ban, 35 éves korában nemzetőrnek jelentkezett, s a „Nagy tized”, azaz a Nagyváros 313. száma alatt lakott.

(Hogy miért e városrész lakóit választhatták első „modellül”, arról egy következő bejegyzésben fogok szólni.)

A "Reinheimer-ház" (2)

Reinheimer Károly és felesége Hoppe Auguszta
Fotó: Szigeti Henrik - Szolnok (1892 és 1895 között)

Karl Gottlieb Isidor Reinheimer, azaz Reinheimer Károly (Wittenberg, 1830 – Szolnok, 1895) „a Magyarországon első gőzmotor hajtású fűrészgép-sorozatot felszerelni jött társaival Szolnokra. A szolnoki fűrésztelep gépesítéséhez az 1850-es évek elején Németországból hozattak felszerelést és szakembereket. Mivel az ipartelep dolgozói nemigen értettek még a gőzmotor kezeléséhez, minden komolyabb üzemzavarnál a németek segítségét kérték. Dédapám többször is jött; a húszéves ifjú embert megkedvelték, és végleg itt marasztalták: legyen a gőzfűrész gépésztechnikusa” – írta Rékasy Ildikó az Eső 2008. nyári számában. 

A Reinheimer-ház alaprajza

Valószínűleg a Hoppe Augusztával 1857-ben kötött házassága után építtették a Gábor Áron tér és a Mártírok útja sarkán ma is álló  házat, melyet elsőszülött fiuk, Reinheimer Károly (Szolnok 1858 – Szolnok 1907) haláláig birtokolt a család.

Ifjabb Reinheimer Károly és felesége Timon Irén
Fotó: Mayer György és Társa - Bp. (1880-as évek vége)

A képek és az adatok rendelkezésre bocsátásáért 
Rékasy Ildikót illeti a köszönet.
A ház mai állapotát lásd régebbi bejegyzéseinkben!

Olimpiai pontszerző a Nagyvárosból

Osztályképen, 2002-ben

Karakas Hedvig 1990. február 21-én született Szolnokon. A Nagyváros lakójaként a városrész II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskolájában végezte alapfokú tanulmányait.

2000-ben kezdte sportpályafutását a szolnoki Wadokai Judo klubban. Számos hazai és nemzetközi siker után a mai napon, 2012. július 30-án érkezett (eddigi) pályája csúcsára: 5., azaz pontszerző helyen végzett a londoni olimpia cselgáncstornáján, az 57 kg-os súlycsoportban.

Osztálykép 1999-ben

Osztálykép, 2001

Osztálykép, 2002

A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 8. B. osztálya 2003-ban

Ismeretlen fotós(ok) fényképei Kósa Gyöngyvér osztálytárs gyűjteményéből.

Egy sarok története (3/1b)

A képeken a Hunyadi út és a Bercsényi utca sarkán állt, 1913-tól 1944-ig a Kereskedelmi Iskolának otthont adó épület látható. A felső kép – egy 1944-ben feladott képeslap részlete – az utca felőli látványt mutatja. Az alsó kép az épület udvar felőli oldalának 1921. évi állapotát rögzítette, előtte a tanintézet végzős osztályának tanulóival és osztályfőnökükkel. 

Pintér Irén gyűjteményéből. 
(A felső sor jobb szélén áll édesapja, Pintér István.)