Mikszáth (utca mellék)köz

A fenti fénykép — Somodi István felvétele Szűcs Gyuláné (Karmazin Mária) gyűjteményéből — a Mikszáth utca mára teljesen átalakult kis közének régebbi állapotát idézi fel számunkra.

A Mikszáth utca (1926-tól 1950-ig Zrumetzky Viktor utca) köze az 1927. évi és az 1966. évi térképen.

A Mikszáth utca mellékköze a Google mai térképén és utcaképén.

Úszómester és tanítványai a MÁV uszodában

„Gulyás János 1925. június 29-én született Szolnokon. Szülei vasutasok voltak, így a család ingyen belépőjegyet és kabint kapott az 1928-ban megépült MÁV Strandra. Itt kezdett el úszni, majd vízilabdázni, játszott az NB I-ben is. Mégis, sokan nem a sportpályafutásáról ismerik a városban, sőt, túlzás nélkül állítható, hogy szerte a megyében. Számításai szerint legkevesebb 30 ezer gyermeket tanított meg úszni. 1985-ig a MÁV Strandon dolgozott, de nyugdíjba vonulását követően is megmaradt szeretett szakmájánál: a Kanizsa Tivadar Tanuszodában oktatta tovább az úszást. 90. születésnapja alkalmából a család – a 8 unoka és 5 dédunoka – is felköszöntötte, és a társasház lakói sem feledkeztek meg e jeles alkalomról. A mai napig érdekli a sport, az úszás, a vízilabda, mint mondja, örül, hogy ilyen nagyszerű csapatunk van. De azt is nagyon várja már, hogy ismét kinyisson a MÁV Strand, ahol élete nagy részét töltötte.”

A 90 esztendős Gulyás János köszöntése című 

mozgóképes hír megtekinthető a SzolnokTV honlapján.

Gulyás János úszómester és tanítványai a MÁV uszodában. Az 1970. augusztus 14-én készült fényképeket Pusztai József és családja őrizte meg és bocsátotta rendelkezésünkre.

A tárház és a Nagyváros

»A Gabona-tárházak építését az 1933. évi „Széchenyi-hajóút” tanácskozásai eredményezték, hogy vele az uszályokon, hajókon szállított búzát, kukoricát megtisztítsák és vasúti kocsikba rakva, elszállítsák, s ezáltal a tiszai gabonakereskedelmet fellendítsék.
A „Széchenyi-hajóút”-at annak emlékére rendezték, hogy száz éve, 1833-ban kereste fel Széchenyi gőzhajóval először a Tiszát és fordult figyelme a Tisza-völgy rendezése felé. Az árvízmentesítés, Tisza-szabályozás, közlekedésfejlesztés lettek ennek döntő állomásai. A gabonatárházak éppen a „Tiszai-pályaudvar” mellé kerültek, ahová a vasút Pesttől azért is épült, hogy a Tisza vizén érkező gőzhajók és hajók szállítmányai könnyen átrakhatók legyenek« — írta Kaposvári Gyula Szolnok képekben (Szolnok, 1984.) című könyvében.

Az itt látható fényképeket Farkas Ferenc készítette. A felső — valószínűleg az 1940-es években készült — képen a Tiszaliget felől látjuk a tárházat. Az alsó, 1960 körül készült felvételen a tárház mögött a Nagyváros tekintélyes részének panorámaképe is elénk tárul.

Somodi István szülőháza

dr. Somodi István felvétele

dr. Somodi István 1989-ben. Hargitai Lajos felvétele

Somodi István dr.
(Szolnok, 1925. aug. 14. –)

»Jogász, agrármérnök. 1943-ban részt vett a szárszói konferencián. 1943 és 1948 között a Györffy Kollégium tagja. 1944 nyarán mint munkaszolgálatos, társaival a Kárpátokban megszervezte a gyergyótölgyesi táborlázadást. 1945-ben miniszteri biztosként irányította a földosztást Szolnok megyében. Hamarosan a Nemzeti Parasztpárt megyei titkárságát is ráruházták. 1946-ban Fejér megyében népi kollégiumokat szervezett. 1947 nyarán a jugoszláviai Petőfi Sándor vasútépítő brigád parancsnoka. 1947–1948-ban a Dózsa György Népi Kollégium igazgatója. A Népi Ifjúsági Szövetség országos vezetője. 1948-ban a Magyar Ifjúság Népi Szövetség keretében működő, az Ifjúsági munkabrigádokat irányító ügyosztály vezetője. Ezzel egyidejűleg Veres Péter titkáraként is dolgozott.
A politikai fordulatot követően, 1948 őszétől Erdei Ferenc államminiszteri, majd miniszteri titkára lett. 1953-tól a Földművelésügyi Minisztérium jogügyi osztályán dolgozott. Részt vett a Petőfi Kör vitáin. 1956 október végén megválasztották a minisztérium forradalmi bizottsága elnökének. November 4-e után nem esküdött fel a Kádár-kormányra, hamarosan elbocsátották és rendőri eljárást indítottak ellene. Közel két esztendeig segédmunkásként dolgozott egy betonelem gyárban. Ezt követően Martonvásáron mezőgazdasági kutatómunkában alkalmazták. Egy évtized múltán kutatói munkakört kapott.
Irodalom: „Történelmi feladatot láttunk el és megbűnhődtünk érte” Beszélgetés dr. Somodi Istvánnal (Új Tükör, 1989. április 2.)«

Benkő Péter:

A magyar népi mozgalom almanachja 1932–1962.

Bp. 1996.

Dr. Somodi István felvétele

Somodi István a szolnoki Nagyvárosban született. Az akkori Katona utca 1926-tól 1950-ig Zrumetzky Viktor (1921-től 1925-ig Szolnok város polgármestere), 1950-től Mikszáth Kálmán nevét viseli. A képeken látható épület címe utoljára – lebontásáig – Mikszáth köz 4. volt.

Google utcakép, 2011 december

A ház helye 2015-ben. Kósa Károly felvétele

A Colonel — mint Jézus a kisdedek között

Kádi Péter rajza

Sóskúti Margit (Szolnok, 1892. jan. 11. – Beregszász, 1968. dec. 23.) a szolnoki Nagyváros szülötte. A ma József Attila nevét viselő úton laktak 1919-ben is. (Szülőházának helyét emléktábla jelöli a 27. számú épület falán.) Itt élték át a világháború éveit, a forradalmakat, a román ostromot is. 1919. augusztusában már nagyon rossz volt az élelmiszer-ellátás. A „zagyva koszttól” megbetegedett kétéves fia, Joanovics Constantin Pál, s az orvos az akkor szinte beszerezhetetlen tejet javasolta neki. Ám a szomszédban korábban egy hadseregszállító lakott, aki marhát szállított a katonák számára, s amikor jól ment az üzlet, kivágatta kertjéből a gyümölcsfákat, s tágas istállókat építtetett. Ekkor már a román megszállók fejték ott esténként a legelőről behajtott rekvirált teheneket. A többit már mondja el maga az aggódó anya:

»Udvarunkról a magas tornácra lehetett látni, ott ült esténként a „Colonel” — ahogyan katonái hívták az ezredest. Már harmadik este néztem, hogyan vigyáz a temérdek tejre. Néhány lépés az egész, ide érzik a frissen fejt tej szaga s az én gyerekem éhen pusztulhat. Nem bírtam ki tovább, felkaptam Palkót és mentem vele hozzá, a lábam reszketett, a szívem dobogott mire felértem a lépcsőkön. Az idegen hatalmasság nem értett magyarul. Az udvarról, a tehenek közül felhívott egy erdélyi fiút, ez tolmácsolta a kérésemet. Aztán megenyhült szemmel nézett a gyerekre, mire Palkóm félreérthetetlen mozdulattal repesett felé: „Bácsi”. A kis kölyök barátságát nem lehetett visszautasítani, ölbe kapta és unszolására vitte a tehenek közé, előbb intézkedett, hogy minden este kapjak egy lábos tejet, pénz nélkül. Persze, híre ment a dolognak és másnapra követőim akadtak. Alkonyatkor úgy ült ott a „Colonel”, mint Jézus a kisdedek között. Egy őrmesterrel összeíratta a gyermekeket és fejés után szétosztották a tejet.«