2011. december 25., vasárnap

Iringálás

Meggyes László Vendel rajza

"... Valahol a Bercsényi utcában jártam a napokban, s ahogyan az évek gondjaitól lekónyadt fejjel bandukolok, egyszerre csak egy csoport rongyos, apró utcagyerekre lettem figyelmes. Hangosak voltak, nevetgéltek, sikongattak. Valami nagyszerű élvezetben volt részük. Közelebb mentem, s azonnal megértettem boldogságukat.
Iringáltak!
Jó hosszú, tükörfényes volt az iringa. Akárcsak valamikor a Tóth tímárék háza előtt, az árokban.
Nagy futamot vettek a lurkók, s egyenként, egymásután röpültek végig a pályán.
Néztem őket, s amikor az utolsó gyerek is nekilendült, nem tudtam megállni, beállottam a sorba, s mögöttem hagyva idestova négy évtized minden gondját-terhét, nekiiramodtam az iringának. A gyerekek tiszteletteljes némasággal álltak félre utamból, s különös csodálkozással néztek fel reám.
Persze, ők nem vették észre, ami velem történt, hogy amíg végigsiklottam a jégen, visszaperegtek az évek, család, forradalom, háború, diploma, matúra, irodalmi törekvések... mind, mind eltűntek, s hogy csak egy rövidnadrágos, térdben lyukas hosszúharisnyás, vézna, szeplős gyerek iringál rézorrú, ványadt kis cipőben..."
Kertész Mihály: Iringáltam... (Szolnoki Újság, 1933. dec. 24.)

Az írás olvasható Kertész Mihály Így éltünk mi... című, tárcáiból válogatott kötetében (Szolnok, 2004) is. Meggyes László Vendel illusztrációja ebbe a könyvbe készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése