Hanzély Pál emléktábla — 1932

Csendőrségi Lapok, 1932. jan. 15. (részlet)

»Impozáns keretek közt leplezték le nemes Hanzély Pál, az életmentő hős főhadnagy emléktábláját

Pénteken délelőtt 11 órakor hatalmas embertömeg igyekezett a Horthy Miklós úti katonai laktanyához. Közéleti előkelőségek, magasrangú katonatisztek, egyszerű munkásemberek gyülekeztek egy hős katona emléktáblájának leleplezéséhez, aki saját életét adta oda, hagy mások életét megmentse. Csendesen szemetelt a téli eső, mintha az ég is siratta volna az önfeláldozó hőst.

Öt esztendővel ezelőtt január 8-án történt a tragikus eset. Nemes Hanzély Pál honvéd főhadnagy saját élete árán mentett meg két korcsolyázót, akik alatt beszakadt a jég a laktanya mögötti kubikgödrökben. Két emberéletet megmentett, rajta már nem tudtak segíteni. Meghalt fiatalon, hősiesen, katonásan. Az egész ország osztatlan részvéte mellett temették el, Ravatalán megkapta a legnagyobb életmentő kitüntetést a kormányzótól a „signum laudist”.

A város utcát nevezett el róla, de mindenki érezte, hogy valami még kijár ennek a nemes vitéznek, egy olyan emlékmű, amely örökké fogja hirdetni a magyar katona bátorságát, a magyar katona hősiességét.

Most, hogy eljutottunk az ötesztendős évfordulóhoz, a város áldozatkész közönségének jóvoltából elkészült az emlékmű, amelyet a gyalogsági laktanya kerítésének falába helyeztek el.

Az egyszerű márványtáblán ez áll:

Két emberéletnek vízbefulladástól való megmentése közben 1927. január 8-án hősi halált halt nemes Hanzély Pál honvéd főhadnagy emlékét hálás kegyelettel őrzi a város közönsége.

Az ünnepélyes leleplezésen megjelent, vitéz Kárpáthy Kamilló tábornok, a magyar hadsereg főparancsnoka, Tinódi Varga Sándor tábornok, a hős főhadnagy nagybátyja. Megjelentek a helybeli zászlóalj tisztjei, katonái, a zokogó édesanya özv. dr. Hanzély Lászlóné, a vigasztalhatatlan testvér Hanzély Jolánka. A polgári hatóságok vezetői is nagyszámban vettek részt. Megjelentek Almásy Sándor főispán, Csuka Iván vm. II. főjegyző, Joodi Miklós p. ü. ig., dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnök, Borsos József ügyészségi elnök, Scheftsik István főszolgabíró, Lengyel Sándor árvasz. ülnök, dr. Jeszenszky József főispáni titkár, dr.

Szabó Ferenc tb. főszolgabíró, Sárközy György v. tanácsnok és a város több közéleti előkelősége.

A „József Nádor” gyalogezred zenekarának Rákóczi nyitányával kezdődött az ünnepség. Utána dr. Rankay József százados tartotta meg költői szépségekben bővelkedő ünnepi beszédet, amely mély nyomokat hagyott mindenki lelkében. Példaképpé állította hős bajtársát, aki saját életét nem féltette, hogy másokat megmentsen a halálos veszedelemből. — Az ő nemes lelke elment közülünk, mondotta a szónok — de kegyeletes emléke örökké élni fog mindnyájunk szívében.

A legénységi dalárda énekszáma következett, majd dr. Sárközy György v. tanácsnok rövid kegyeletes szavak kíséretében átadta az emléktáblát a honvédzászlóaljnak. A Hiszekegy hangjai után Laczhegyi Zoltán őrnagy a 2 honvédgyalogezred I. zászlóalj nevében átvette az emléktáblát. A Hymnus eléneklése után a katonai laktanya tiszti étkezdéjében ebéd volt, a katonai valamint a polgári hatóságok vezetői részére.«

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1932. jan. 10.

Csendőrségi Lapok, 1932. jan. 15.