Szovjet mosoda kéménye ontotta a füstöt és a kormot

László Cecília rajza

A Nagyváros egyik jellegzetessége volt Szolnok város 

legfüstokádóbb "gyárkéménye" a Dobó István utcában. 

A közelben lakó László Cecília gyermekkori élményét rajzolta le.

Elmondta, hogy a környékbeli gyermekek kapkodták a leszálló babszem nagyságú koromdarabokat.

A lenti képen a mosoda épületét látjuk, immár kémény nélkül.

Fotó: Kósa Károly, 2011.07.27.

Társadalmi esemény a vendéglőben

1929. március 3-án a szolnoki gazdák farsangzáró bált rendeztek a Nallábú kocsmájában — hivatalos nevén Víg Kálmán vendéglőjében —, mely ma Rex Büfé néven működik. A rendezvényen részt vett a főispán, az alispán, a polgármester, a gimnázium igazgatója, a rendőrfőnök és több más városi potentát. A város országgyűlési képviselője táviratban köszöntötte a résztvevőket. A helyi lap pedig részletesen beszámolt az eseményről:

"A gazdák vacsorája
A szolnoki gazdaközönség a farsangi vigalmaknak mintegy záradékául a Víg Kálmán Hunyadi-utcai vendéglőjében f. hó 3-án vasárnap este 8 órakor morzsa vacsorát rendezett. A szolnoki gazdáknak vezéreik és elöljáróik iránti bizalma és őszinte ragaszkodása csak úgy és az által tehette sikerültté és ünnepélyessé e mulatságot, hogy vezető férfiait körében tisztelhette. Ezért jelentek meg a fényesen sikerült mulatságon Almásy Sándor a vármegye főispánja, Alexander Imre alispán, dr. Tóth Tamás polgármester, Wollek Géza a reálgimnázium igazgatója, Fábry Zoltán rendőrtanácsos, az állami rendőrség főnöke és számosan a város vezető egyéniségei közül.

Almásy Sándor főispán      Kenéz Béla országgy. képviselő      Alexander Imre alispán

A feldíszített termekben, terített asztaloknál a szolnoki előkelő gazdaközönség tagjai, azok feleségei és szép leányai mintegy 300-an foglaltak helyet, kik az érkező illusztris vendégeket megéljenezték.
A felszolgált ízletes vacsora alkalmat szolgáltatott a felszólalásokra, ezek között a gazdák részéről Varicska László mondta az első felköszöntőt, ki a vendégeket üdvözölte, majd ifj. Kovács Ferencz a gazdaközönség nevében talpraesett felszólalásában a vármegye főispánját, alispánját és a vendégeket, valamint a gazdaközönséget, annak kedves feleségeit és leányait szeretettel üdvözölve, az egyetértésre és a haza jobb jövőjére emelte poharát. Ezután Almásy Sándor főispán általános figyelem között meleg közvetlenséggel, mint a gazdaközönség igaz és őszinte barátja, ki a nemzet törzsének a magyar gazdáknak boldogulásán szívvel lélekkel működik, összetartásra, hazafias munkára buzdította a gazdákat, mert csak így, nem pedig hamis jelszavakkal érhető el azon szent cél, mely után, minden becsületes magyar hazafi sóvárog: a régi nagy Magyarország! A zajos éljenzéssel fogadott nagy hatású beszéd után dr. Tóth Tamás polgármester tartalmas hosszabb beszédben fejtegette a gazda társadalomra s vezetőire váró nagy feladatokat és a boldogulás legfőbb eszközére, az anyagi áldást hozó jó esztendőre, a jó termésre, ezzel a gazdák boldogulására emelte poharát.

Tóth Tamás polgármester        Hunyor Imre városi aljegyző      Wollek Géza gimn. igazgató

Wollek Géza reálgimnáziumi igazgató, mint a gazdaifjúság szellemi fejlődésének figyelemmel kísérője, sok jóakarattal és tanáccsal buzdította a gazdákat, hogy fiaik szellemi tehetségének fejlesztését iparkodjanak minél magasabb fokra emelni, mert ezáltal is a gazdálkodásbani sikert fogják előmozdítani, az eredményeket elérni. A tetszéssel fogadott beszéd után dr. Hunyor Imre dr. Kenéz Béla, Szolnok város szeretett képviselőjének és sokorópátkai Szabó István volt miniszter, országgyűlési képviselők sürgönyeit olvasta fel, kik elfoglaltságukkal kimentik elmaradásukat.
A vendégek egy részének távozása után a fényes sikerű mulatság még a késő éjjeli órákig tartott." 

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1929. márc. 7.

Nagyvárosunk híres-neves kocsmája

"A »Nallábú«-ként emlegetett kocsma, a Hunyadi és a Dobó István utca sarkán, a »Nagyváros« leghíresebb kocsmája, parasztlegények szokott helye, ahol a »báld«-ot is tartani szokták. A lányok csak úgy kerültek táncba, ha valamelyik pitykésgombos legény odaintette valamelyiküket a terem szélén várakozók közül. Nagy volt a vigalom. Ritkán múlt egy este verekedés, bicskázás nélkül. A kocsma nevét még dalba is foglalták. Hányszor lehetett hallani: »Nallábúnál múlat a szeretője«. S mivel közel volt a laktanya, nekik is kedvelt tanyájuk volt."

Kaposvári Gyula: Szolnok képekben. Szolnok, 1984.

Iringálás

Meggyes László Vendel rajza

"... Valahol a Bercsényi utcában jártam a napokban, s ahogyan az évek gondjaitól lekónyadt fejjel bandukolok, egyszerre csak egy csoport rongyos, apró utcagyerekre lettem figyelmes. Hangosak voltak, nevetgéltek, sikongattak. Valami nagyszerű élvezetben volt részük. Közelebb mentem, s azonnal megértettem boldogságukat.
Iringáltak!
Jó hosszú, tükörfényes volt az iringa. Akárcsak valamikor a Tóth tímárék háza előtt, az árokban.
Nagy futamot vettek a lurkók, s egyenként, egymásután röpültek végig a pályán.
Néztem őket, s amikor az utolsó gyerek is nekilendült, nem tudtam megállni, beállottam a sorba, s mögöttem hagyva idestova négy évtized minden gondját-terhét, nekiiramodtam az iringának. A gyerekek tiszteletteljes némasággal álltak félre utamból, s különös csodálkozással néztek fel reám.
Persze, ők nem vették észre, ami velem történt, hogy amíg végigsiklottam a jégen, visszaperegtek az évek, család, forradalom, háború, diploma, matúra, irodalmi törekvések... mind, mind eltűntek, s hogy csak egy rövidnadrágos, térdben lyukas hosszúharisnyás, vézna, szeplős gyerek iringál rézorrú, ványadt kis cipőben..."

Kertész Mihály: Iringáltam... (Szolnoki Újság, 1933. dec. 24.)

Az írás olvasható Kertész Mihály Így éltünk mi... című, tárcáiból válogatott kötetében (Szolnok, 2004) is. Meggyes László Vendel illusztrációja ebbe a könyvbe készült.

Egy sarok története (3/2)

1951-ben alakult meg Hunyadi utcai székhellyel a Szolnoki Autójavító Vállalat. Ebből és két másik cégből hozták létre 1953-ban a Szolnoki Vasipari Vállalatot. 1962-ben készült el a képeken látható székház. (Feltűnő a hasonlóság a Szigligeti Színház szintén ebben a időben átalakított  épületének homlokzatával.)
1964-től – több hasonló profilú megyebeli céggel történt összevonás eredményeként – a Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalata néven folytatta tevékenységét.

Az adatok és a képek forrása:
A 900 éves Szolnok ipara. Szolnok, 1973.
Húsz esztendős a Szolnok Megyei Vasipari Vállalat. Szerk. Sóskúti Júlia. Szolnok, 1971.

Kártyanaptár, 1977. Forrás: www.kartyanaptarak.hu