A Mozdonyvezetők Otthona (1)

"Szolnoki MÁV Mozdonyvezetők Otthona. 1921-ben alakult meg, alapszabályait azonban csak 1924-ben hagyták jóvá, s így csak ekkor kezdhette meg működését. Első elnöke Csapó Sándor volt. Székházát 1927-ben avatták fel, 1934-ben kibővítették. Akik létesítéséhez anyagilag hozzájárultak, a nagyteremben elhelyezett márványtáblán vannak megörökítve. Tagjainak száma 230, könyvtára 800 kötetes. Elnök Kindlovits-Kalocsai Péter, alelnökök Dénesi-Decker Károly és Pásztor József, titkár Herkó Gyula, jegyző Fenyőfalvi József, pénztáros Dobos István, ellenőrök Galsai Ljubomir, Szeli Mihály, Nádudvari Károly, számvizsgálók Kóti József, Pecsenka János, Máltai Lajos, háznagy Szép János, könyvtáros Vadkerti János."

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene.

Szerk. Scheftsik György. Pécs, 1935.

A Mozdonyvezetők Otthona 1975-ben – háttérben a József A. út hétemeletes épületeivel
Fotó: Orgoványi Dezső

***
MÁV Mozdonyvezetők Otthona
Horthy Miklós u. 43.
Díszelnök: Cserjés Károly fűtőházfőnök
Elnök: Csapó Sándor
Alelnökök: Gulyás Frigyes és Losonczy József
Titkár: Pásztor József
Pénztáros: Dobos István
Jegyzők: Zrubka József, Verebélyi József és Sarkady Gyula
Ellenőrök: 

vitéz Czinkotay Mihály, Balázs Béla és Herkó Ferenc
(Szolnoki kalauz és címtár ... 1928. Szerk. Tamásy Béla)

Szovjet mosoda kéménye ontotta a füstöt és a kormot

László Cecília rajza

A Nagyváros egyik jellegzetessége volt Szolnok város 

legfüstokádóbb "gyárkéménye" a Dobó István utcában. 

A közelben lakó László Cecília gyermekkori élményét rajzolta le.

Elmondta, hogy a környékbeli gyermekek kapkodták a leszálló babszem nagyságú koromdarabokat.

A lenti képen a mosoda épületét látjuk, immár kémény nélkül.

Fotó: Kósa Károly, 2011.07.27.

Társadalmi esemény a vendéglőben

1929. március 3-án a szolnoki gazdák farsangzáró bált rendeztek a Nallábú kocsmájában — hivatalos nevén Víg Kálmán vendéglőjében —, mely ma Rex Büfé néven működik. A rendezvényen részt vett a főispán, az alispán, a polgármester, a gimnázium igazgatója, a rendőrfőnök és több más városi potentát. A város országgyűlési képviselője táviratban köszöntötte a résztvevőket. A helyi lap pedig részletesen beszámolt az eseményről:

"A gazdák vacsorája
A szolnoki gazdaközönség a farsangi vigalmaknak mintegy záradékául a Víg Kálmán Hunyadi-utcai vendéglőjében f. hó 3-án vasárnap este 8 órakor morzsa vacsorát rendezett. A szolnoki gazdáknak vezéreik és elöljáróik iránti bizalma és őszinte ragaszkodása csak úgy és az által tehette sikerültté és ünnepélyessé e mulatságot, hogy vezető férfiait körében tisztelhette. Ezért jelentek meg a fényesen sikerült mulatságon Almásy Sándor a vármegye főispánja, Alexander Imre alispán, dr. Tóth Tamás polgármester, Wollek Géza a reálgimnázium igazgatója, Fábry Zoltán rendőrtanácsos, az állami rendőrség főnöke és számosan a város vezető egyéniségei közül.

Almásy Sándor főispán      Kenéz Béla országgy. képviselő      Alexander Imre alispán

A feldíszített termekben, terített asztaloknál a szolnoki előkelő gazdaközönség tagjai, azok feleségei és szép leányai mintegy 300-an foglaltak helyet, kik az érkező illusztris vendégeket megéljenezték.
A felszolgált ízletes vacsora alkalmat szolgáltatott a felszólalásokra, ezek között a gazdák részéről Varicska László mondta az első felköszöntőt, ki a vendégeket üdvözölte, majd ifj. Kovács Ferencz a gazdaközönség nevében talpraesett felszólalásában a vármegye főispánját, alispánját és a vendégeket, valamint a gazdaközönséget, annak kedves feleségeit és leányait szeretettel üdvözölve, az egyetértésre és a haza jobb jövőjére emelte poharát. Ezután Almásy Sándor főispán általános figyelem között meleg közvetlenséggel, mint a gazdaközönség igaz és őszinte barátja, ki a nemzet törzsének a magyar gazdáknak boldogulásán szívvel lélekkel működik, összetartásra, hazafias munkára buzdította a gazdákat, mert csak így, nem pedig hamis jelszavakkal érhető el azon szent cél, mely után, minden becsületes magyar hazafi sóvárog: a régi nagy Magyarország! A zajos éljenzéssel fogadott nagy hatású beszéd után dr. Tóth Tamás polgármester tartalmas hosszabb beszédben fejtegette a gazda társadalomra s vezetőire váró nagy feladatokat és a boldogulás legfőbb eszközére, az anyagi áldást hozó jó esztendőre, a jó termésre, ezzel a gazdák boldogulására emelte poharát.

Tóth Tamás polgármester        Hunyor Imre városi aljegyző      Wollek Géza gimn. igazgató

Wollek Géza reálgimnáziumi igazgató, mint a gazdaifjúság szellemi fejlődésének figyelemmel kísérője, sok jóakarattal és tanáccsal buzdította a gazdákat, hogy fiaik szellemi tehetségének fejlesztését iparkodjanak minél magasabb fokra emelni, mert ezáltal is a gazdálkodásbani sikert fogják előmozdítani, az eredményeket elérni. A tetszéssel fogadott beszéd után dr. Hunyor Imre dr. Kenéz Béla, Szolnok város szeretett képviselőjének és sokorópátkai Szabó István volt miniszter, országgyűlési képviselők sürgönyeit olvasta fel, kik elfoglaltságukkal kimentik elmaradásukat.
A vendégek egy részének távozása után a fényes sikerű mulatság még a késő éjjeli órákig tartott." 

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1929. márc. 7.

Nagyvárosunk híres-neves kocsmája

"A »Nallábú«-ként emlegetett kocsma, a Hunyadi és a Dobó István utca sarkán, a »Nagyváros« leghíresebb kocsmája, parasztlegények szokott helye, ahol a »báld«-ot is tartani szokták. A lányok csak úgy kerültek táncba, ha valamelyik pitykésgombos legény odaintette valamelyiküket a terem szélén várakozók közül. Nagy volt a vigalom. Ritkán múlt egy este verekedés, bicskázás nélkül. A kocsma nevét még dalba is foglalták. Hányszor lehetett hallani: »Nallábúnál múlat a szeretője«. S mivel közel volt a laktanya, nekik is kedvelt tanyájuk volt."

Kaposvári Gyula: Szolnok képekben. Szolnok, 1984.

Iringálás

Meggyes László Vendel rajza

"... Valahol a Bercsényi utcában jártam a napokban, s ahogyan az évek gondjaitól lekónyadt fejjel bandukolok, egyszerre csak egy csoport rongyos, apró utcagyerekre lettem figyelmes. Hangosak voltak, nevetgéltek, sikongattak. Valami nagyszerű élvezetben volt részük. Közelebb mentem, s azonnal megértettem boldogságukat.
Iringáltak!
Jó hosszú, tükörfényes volt az iringa. Akárcsak valamikor a Tóth tímárék háza előtt, az árokban.
Nagy futamot vettek a lurkók, s egyenként, egymásután röpültek végig a pályán.
Néztem őket, s amikor az utolsó gyerek is nekilendült, nem tudtam megállni, beállottam a sorba, s mögöttem hagyva idestova négy évtized minden gondját-terhét, nekiiramodtam az iringának. A gyerekek tiszteletteljes némasággal álltak félre utamból, s különös csodálkozással néztek fel reám.
Persze, ők nem vették észre, ami velem történt, hogy amíg végigsiklottam a jégen, visszaperegtek az évek, család, forradalom, háború, diploma, matúra, irodalmi törekvések... mind, mind eltűntek, s hogy csak egy rövidnadrágos, térdben lyukas hosszúharisnyás, vézna, szeplős gyerek iringál rézorrú, ványadt kis cipőben..."

Kertész Mihály: Iringáltam... (Szolnoki Újság, 1933. dec. 24.)

Az írás olvasható Kertész Mihály Így éltünk mi... című, tárcáiból válogatott kötetében (Szolnok, 2004) is. Meggyes László Vendel illusztrációja ebbe a könyvbe készült.