Nagyszüleim az 1950-es évek végétől az 1970-es évek elejéig, szűk másfél évtizeden át laktak a József Attila út 40. számú házban.
Nagymamám volt a "kertész": a virágok, zöldségek, gyümölcsök termesztője és árusítója. Emellett varrt, másoknak is. Így sok környékbeli asszony betért hozzá. A kaput nappal sosem zárták.
Nagyapám, Váradi Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő volt. Hozzá is gyakran jöttek rokonai, barátai és "ügyfelei". Ő egyébként nem ült mindig otthon: együtt is többször jártunk a Tiszavirág cukrászdában, ahol én sarokházat ettem, ő pedig kávét ivott, beszélgetett és újságot olvasott.
A fenti ablak mögött volt a nyári konyha és a "varroda". Mellette nagyapám műhelye, hátrább a baromfiudvar mindenféle szárnyassal. A kép jobb széléről lemaradt a kicsi kerti füstölő. Nagymamám bérfüstölést is vállalt, így a csirke, kacsa, liba, pulyka mellett gyakran volt a háznál hurka, kolbász, sonka is.
A dolgos hétköznapok után a hétvégi, ünnepi családi összejövetelek, lakomák következtek. Szinte minden megtermett hozzá a portán. A nagy tortákat is a nagymamám készítette. A bort is ő állította elő, méghozzá szőlőből! A gyümölcsfák a pálinkát is "megtermették". Nagyapám által készített edényben nagymamám főzte, s a kontyok alá is ő kutyult belőle édes császárkörte-likőrt. A lenti képen látjuk, hogy néha még pihenésre is jutott idő.
Ezek után csoda, hogy gyermekként a nyarak nagy részét náluk szerettem tölteni? Hozzájárult ehhez még szinte állandó jókedvük vagy pl. a "kincsekkel" teli fiókok hada (melyek tartalmát jobban ismertem, mint öt-hat mai fiókomét).
Nagyapámtól kaptam egy tangóharmonikát, melyen muzsikálni tanított. (Nem rajta múlt a kevés siker.)
Külön vonzerő volt a hátsó utcára nyíló kapu, ahol időnként megszöktünk nagyapámmal (ezért "Szökő-kuccának" hívtuk), s nagymamám színlelt meglepetésére az első kapun jöttünk vissza. Számomra az is érdekes volt, hogy a ház előtt (a 4-es úton) araszolt "fél Európa" a Fekete tengerhez.
Nagyapámtól kaptam egy tangóharmonikát, melyen muzsikálni tanított. (Nem rajta múlt a kevés siker.)
Külön vonzerő volt a hátsó utcára nyíló kapu, ahol időnként megszöktünk nagyapámmal (ezért "Szökő-kuccának" hívtuk), s nagymamám színlelt meglepetésére az első kapun jöttünk vissza. Számomra az is érdekes volt, hogy a ház előtt (a 4-es úton) araszolt "fél Európa" a Fekete tengerhez.
Ez a földi "paradicsom" a porta kisajátításával szűnt meg, s most egy háromemeletes irodaház szürkéllik a helyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése